Hevesi Napló, 3. évfolyam (1993)
1993 / 4. szám - VERS - PRÓZA - Pécsi István: Beszédes betűk
- Megtudhatnám Ön kicsoda?- A felesége. Észrevette, hogy figyelik, zavarbajött, végül a vendég törte meg a csendet.- Ön egy fiatal teremtés, előtte még a jövő, de ezzel a külsővel nem sokra mehet. Én magát megoperálom.- Szó sem lehet róla! - Tiltakozott.- Ne nyugtalankodjon, ne bizalmatlankodjék dr. Fodor József plasztikai sebész vagyok. Higgye el, rendbehozom. Holnap önért jövök két asszisztensemmel, s beszállítjuk a Park Szanatóriumba. Már nyoma sem volt az ellenszegülésnek. A beavatkozás sikerült, s joggal érezhette, hogy újjászületett. Legalább ilyen nagyra tartotta azt, amit Baktaytól kapott, hiszen lelkileg, szellemileg erősítette, s rávezette a ma is járt útjára. Büszke is arra, hogy eddig közzé nem tett, ki nem adott kódjainak egyrészét is ő hagyományozta rá. Neki ajándékozta, mert meg volt győződve arról, hogy ezek a magvak jó talajba hullhatnak, oda, ahol szárbaszökkenhetnek, lombosodhatnak, azaz a világ és a személyiség titkait feltérképezni kívánó, a mindig megújulásra kész emberek számára hasznosulnak. Másik meghatározó élménye az volt, hogy megismerhette Somogyi Sándor szobrászművészt, aki nemcsak a vésővel bánt bravúrosan, hanem rendkívül szuggesztív egyéniség is volt. Műtermében jött össze az akkori Budapest színe-java. A vegyes társaságból nem hiányoztak a grófok, a katonatisztek, a tudósok, az ügyvédek, a kétkezi munkások sem. Valamennyi ükét a közös érdeklődés kötötte össze, az a vágy, hogy felmérjék, racionálisan is megközelítsék a számukra még ismeretlennek ható, transzcendentálisnak tűnő jelenségeket. A Mester mindehhez nagyszerű kalauz volt. Csodálták különleges képességeit. Nem véletlenül méltatták pszichológiai zsenialitását, irigylendő empátiakészségét, azt, hogy szinte megnyitotta partnerei agyát. Pali barátai hívtak el ide, így érvelve. HEVESI NAPLÓ 1993. 4. 27
