Hevesi Napló, 3. évfolyam (1993)

1993 / 4. szám - VERS - PRÓZA - Pécsi István: Beszédes betűk

élt, rengeteget utazott, azaz tej-vajba fürdött. Az egyik napon aztán telefonált Zsenka néni, közös nagynénjük.- Gyere be a szanatóriumba, mert Klári beszélni óhajt veled.

Sietett, s hamarosan megdöbbenve nézhette riválisát, aki így

vallott neki.- Nemsokára meghalok. Azért hívtalak, hogy bocsánatot kérjek tőled, hogy feloldozz engem. Amikor olyan nagyon beteg voltál, én imádkoztam azért, hogy ne maradj élve, hogy a Pali felesége lehessek.

Túljutott a veszélyen, de az igazi megpróbáltatások regimentje csak ezután következett.

A gennygócot megtalálták, őt kikezelték, hazamehetett.

Otthon belenézett a tükörbe, és megrémült. Az arca egyik fele ferde, dagadt, rút volt.

Kétségbeesett, de az orvosok nem vigasztalták, így hümmögtek.- Talán visszafejlődik, de ez egyáltalán nem biztos.

Magábaroskadt. Elsötétítette a szobát, nem fogadott senkit,

férjének teljes szabadságot biztosított, s barátkozott az egyre mélyülő magánnyal.- Borzalmas állapot volt. Megdöbbentett az, hogy nincs már kiút, hogy sorsom egy korszaka végérvényesen lezárult, hogy mint nő nem számíthatok a tetszésre. Ekkor kezdtem ismét az írásokkal foglalkozni. Először csak gondolataimat vetettem papírra, aztán eszembeötlött mindaz, amit korábban Románnénál tanultam. Belémhasított a felismerés, mindez nem elég, ez roppant kevés, ez csak tapogatózás a sötétben. Úgy véltem többre van szükségem, kell lenni valami előrelendítő erőnek. Ekkor találkoztam a sokoldalú, az egyértelműen zseniális Baktay Ervinnel.

Mindenkitől riadozott, csak tőle nem.

Valószínűleg lenyűgözte sugárzó egyénisége, kivételes intelligenciája, átlagon felüli kulturáltsága, gondolkodásbeli nyitottsága, szárnyaló fantáziája.

Megnyílt előtte, szólt korábbi tanulmányairól.

A szellemi kapcsolat folyvást erősödött.

HEVESI NAPLÓ 1993. 4.

25