Hevesi Napló, 3. évfolyam (1993)
1993 / 4. szám - VERS - PRÓZA - Kapor Elemér: Úrnapi körmenet 1913-ban
KAPOR ELEMÉR ERSPRÓZA Úrnapi körmenet 1913-ban Amikor, úgy június közepe táján, rejtett és apró bükki kaszálókról a kakukkfű különleges illatát hozza a város fölé a szél, keverve letépett erdei gallyak bágyadt szagával, mindig egy úrnapi ünnepség jut eszembe. Nagyon régi emlék, 1913-ból, amikor Ferenc Ferdinánd, az osztrák ház trón örököse még nyugodtan sétált Bécsben, s még nem jelentek meg az első világháború véres árnyai, Úrnapján édesapám kézenfogott, és elindultunk a Líceum elé. Ott csapott meg a kakukkfű és erdei lombok illata, keveredve a tömjén finoman kábító füstjével. Az Úristen nevenapján négyfelé mutatja fel a szentségtartót a pap, négy oltárról száll fel a tömjénfüst, zeng fel az ünnepi ének. Az egyik oltár éppen a Líceum bezárt kapujánál volt felállítva. Kelet felől, nyugat felé. Sűrű volt a nép, de áhitatosan szorongtunk a tömegben. Édesapám Úrfelmutatáskor letérdelt, olyan kicsi volt, mint én. A tömjénfüstben aranyhanggal szólt a csengő, míg a püspök áldást adott az aranysugarakat jelképező szentségtartóval. Csodálatos volt. Ebben az imádkozásban, áhítatban egyek voltunk mindenkivel. Biztos voltam benne, hogy a felszálló tömjénfüst egyenesen az Isten ölébe viszi az imádságunkat. HEVESI NAPLÓ 1993. 4. 15
