Hevesi Napló, 3. évfolyam (1993)
1993 / 4. szám - KÖZÉLET - Balogh Gyula, Bogumil: Halálos gyógyítók
el kell gondolkodni az igazgatónak, s levonva a konzekvenciát lemondani, mielőtt elszabadul a pokol, s a kórházat rapityára verő népharag maga alá nem temeti a gyógyintézet romjaival együtt. El kellene gondolkodnia azon, hogy rendben van: a másság mindenki magánügye. Ha valakinek az esik jól, legyen homoszexuális, biszex, vagy leszbikus, ha ezzel nem veszélyezteti mások egészségét, akkor egészségére. De ahhoz már önkontroll, magasfokú felelősségérzet szükségeltetik, hogy amikor észreveszi az illető magasan képzett belgyószász szakorvos, nemzetközi tekintély önmagán az AIDS-szimptómáit, s megcsináltatván titokban a teszteket, azokat negatívként értékelje, ha pozitívak. Két eset van ebben az esetben. Ha egy helyen negatív az eredmény, csináltat hármas vakpróbát, ha egy helyen pozitív, csináltat hármas, hatos bakpróbát... De itt másról volt szó. Az igazat sosem fogjuk megtudni: tudta-e biztosan, s ha tudta, elhitte-e valóban, hogy ő a szürke egereken felülálló gyógyászisten elkaphatja a kórt? S ha nem hitt benne, akkor is látni, tapasztalnia kellett erejének hanyatlását, napról-napra való öregedését, rohamos lefogyását... Vagy az motivált benne, hogy a végsőkig talpon állva gyógyítva várja a végső pillanatot? Hiszen két héttel a halála előttig gyógyított... Es itt kellene elgondolkoznia mindenkinek: gyógyászoknak és egyéb szürke halandóknak: meddig magán, és meddig közügy egy fertőző betegség? Meddig szabad eltitkolva bosszúból, naívságból, ártó vagy jó szándékkal fertőzni a környezetet. Gondolok itt a fizikai és a szellemi AIDS-re. Meddig fertőzhetnek politikusok, politikusnak kikiáltott percemberek kukorékoló Csippolák a közéletben? Meddig lehet hazugságok mételyével táplálni az egészséges emberek agytekervényeit, hogy a szellemi AIDS-től elbutulva valami jóvátehetetlenbe hajszolják egyesek ezt az országot? Elég a nyilvános perverzitásból, a szavakkal való fertőzésből! Nem kell a rizsa, ne hintsék a népnek, mert a végén kukoricára térdepelted a szellemi AIDS-huszárokat! Várjuk már, nagyon várjuk az új Herkuleseket, a tisztakezű és HEVESI NAPLÓ 1993. 4. 13
