Hevesi Napló, 3. évfolyam (1993)

1993 / 3. szám - AHOGY A PSZICHOLÓGUS LÁTJA - Patkós Attila: Alkohol - delírium - mámor

Alelki és szellemi eltorzulások aligtettenérhetően alakulnak ki. Kezdetben csupán annyit vesz észre a környezete, hogy „ez az ember már nem olyan, mint volt", de a változás okára, mibenlétére nem kap magyarázatot. Ezt a szinte „lehetetlenséget" vállaljuk fel ebben a fejezetben, amikoris megkíséreljük emberközel be hozni és többé-kevésbé népszerű nyelven megfogalmazni a neurotikus (idegbeteg) és a pszichotikus (elmebeteg) szövődményes állapotok egyértelmű szétválasztását. Mindezt természetesen nem diagnosztikus igénnyel tesszük. Célunk az élményszerű ismeretátadás, elmélkedés a neurotikus-pszichotikus tengelyek mezsgyéjén. A soron következőket összességében vizsgáljuk, vagyis első lépésben fenntartás nélkül olvassuk végig az ütköztető ál Irtások sokaságát.

Először a neurotikus (ideges) ivók ismérveit sorakoztatjuk fel, majd azt szembesítjük a pszichotikus (lelkibeteg) italozók körével:

Ilyen módon araszolva nézzük előbb a neurotikus ivók körét:

—Eddig megélt életében, minimum egyszer már bekövetkezett életvezetési törés.

— Várakozási feszültség, irreális csodavárás jellemzi, ám amire olyan nagyon vár, az soha nem következik be.

— Elementális szorongást érez, esetenként parttalanul, és nem is tudja megnevezni az okát. Éppen ezért fordulnak a világ egyik legjobb és leghatékonyabb feszültségoldó szeréhez, az alkoholhoz. (Nem kell orvos, lelkész, patika, csupán szeszesital).

A buktató szó szerint értendő, hiszen megtapasztal hatóan kiváló szorongásoldó szer.

— A neurotikus ivó még érzelemgazdag, színes egyéniség lehet.

— Jól kontrollált, indulatgátolt, a „hasznos fékek" még működnek.

Hevesi Napló 1993. 3.

87