Hevesi Napló, 3. évfolyam (1993)
1993 / 3. szám - VÉSŐ - PALETTA - Kiss Roóz Ilona
Jó érzékkel a fővárosi közönség szeme elé tették az üzletet is szimatoló szakemberek. Akkor határoztam el: mégis csak újra vizitálom az egri kiállítást, összevetem azt, ami Egerben látható, a pestivel, van-e eltérés az évtizedekkel ezelőtti Kiss Röóz Ilona akkori szemlélete, témaköre közt és aközt, amit érdeklődésével annyira megtisztelt a fővárosi műgyűjtők és művészetrajongók hada? Azt nem volt nehéz rögzítenem a tüzetes szemlélődés után sem, hogy a művésznőkezejárása nem változott A képzeletét is általában az foglalkoztatja, ami körülötte történhetett, vagy ami megtörtént. Azon lehet utólag vitatkozni, mennyit hozott az előző generációk génjeiben őrzöttekből, mit tett ő lelkileg mindahhoz, amit örökölt? Itt megjelenik, mosolyog a gyermekkori igézet, a fiatalkori álomodozás. A népi formatervezés és formakincs mélységeiig lehatolt-e, amikor az ő szuverén gondolat-, és formavilágát kialakította? Mára már a méretek összébbtöpörödtek a keze alatt, nem akarnak annyira hatni a megjelenő tömegükkel még is kedvencei sem. Ami Egerben látható: harmadával nagyobb figurákból összeállított kollekció, erőtől duzzadó lányok, asszonyok, csoportosulások. Harsogóan hirdetik alkotójuk magabiztos optimizmusát és azt, hogy ebben a zárt világban ez az asszony uralkodik, szuverén akarattal rendezi egymás mellé és olykor kerek, egységes látványegésszé, ami megszületett a kerámiákban. Tiszta is ez az egyébként elvont világ, ez afaluból kiemelt lelkiség, derűje az eget képzelteti a fejek fölé. Még akkor is, ha a görög mitológiát is idecsalja. Ami azonban mégis eltér a ma alkotó Kiss Roóz Ilona állapotától: az egri állandó kiállítás anyagában vezérmotívumként és főhelyen jelenik meg az antik mázba bújtatott szerelem. Arccal nekünk fordulva ül némely kentaur hátán a nő, aki tudja, hogy őt ez a száguldásra indított állati altestű mitológiai alak viszi el, vágtatel vele—, hova is? Felfedezőtétovaságunkban nem állunk messze az igazságtól, ha Európa elrablását véljük felfedezni néhány kerámiában, azt a boldog pillanatot, amikor a nő abban 50 Hevesi Napló 1993. 3.
