Hevesi Napló, 3. évfolyam (1993)

1993 / 3. szám - VÉSŐ - PALETTA - Barokk évben - barokk világ

minden szimmetriát nélkülöző díszítő-elem, hogy nyugtalanná tegye az egész világot Nemcsak a hitvitázó szónokokat, hanem a népeket is felbolydították, akik az Apokalipszis lovasait látták- láthatták feltűnni, ha itt-ott megjelentek a mindenkit ijesztő seregek és a fosztogatók hadai.

A barokk—utólag és megmaradt jeleiből tekintve—hallatlanul mozgalmas világ. Elképesztő utak a misztikáig a lélekben, míg kint a világban, szép és még szebb muzsikák, fényűzés, pompa. A jogot harsányan értelmező XIV. Lajos francia király, a spanyol drámaíró őszintesége—Calderon a Nagyvilágszínházzal —a filozófia ban elfordulás a középkori gondolatkörtől, Spinoza, Descartes és a többiek nyomán meg sem álltak a logika és a képzelet szálai egészen addig, amíg Immanuel Kant hideg-rideg agya fel nem állította az imperatívuszokat. Méghozzá a kategorikusakat!

Nálunk újjáépítés, ellenreformáció, Pázmány, a ragyogó elmeél, a nagy szervező. Mintát szabott azzal, hogy Rómában mindent megtanult, amivel visszafordíthatta a reformata egyházak térnyerését. Erdély különállósága kellett ahhoz, hogy Róma szellemi és testi fegyverei ne fenyítsék vissza az új tételekre esküvőket, ha már eltávolította őket az egyházi főhatóságtól az a sok visszaélés, amit a búcsúlevelek és egyéb evilági huncutságok jelentettek, új gondolkodást indítottakéi Luther, Kálvin és a többi lázadó nyomán.

Ez az ország, Eger is—püspöki székhely lévén—megkapta a befolyást. Az új stílus épületekben emelkedett fel, szobrokban, festményekben, harmóniában és diszharmóniában, mégis valamilyen művészi elrendezettségben-rendezetlenségben mutatták meg a siralomvölgyben bukdácsoló hívőnek, hogy a szentéletű ember az oltár magasába kerülhet, ha életét áldozza a hitnek és annak a jámborságnak, amikről a prédikátorok, az új rítusúak kissé másképp nyilatkoztak, mint a misében gondolkodó, a megszentelt dogmákat követő keresztények.

Hevesi Napló 1993. 3.

47