Hevesi Napló, 3. évfolyam (1993)
1993 / 3. szám - SZÍNHÁZ - Farkas András kritikái
pillanatban, hogy itt vagy ott vagy amott a pulpitus mögött lévő úr, a hatalom átad-átadat neki egy pecsétes írást, s ő mehet, kemény kísérettel, vagy izzasztó komorsággal a börtönbe, vagy a diliházba. Miközben maga sem tudja eldönteni, hogy melyik megoldás az igazabb, vagy elviselhetőbb. Azéletkiuzsoráz egyeseket — szokták mondani—, de Peter Weissnél ez a kiuzsorázottság alapállapot Azért kellett ennyit elővezetnem a darabból, hogy érzékeltessem, mit kaptam Sziki KánolytólMockinpott úrfigurájáról. Ez a madárcsontú színész, azzal a fakón leeresztett arcával, a mindig félig nyitvahagyott szájával, erőtlen, elerőtlenedő gesztusaival elárasztotta a kicsiny teret azzal a tragédiával, ami a XX. századot teszi komorrá. Az ügynök a bőröndjével egy másik darabból mérhető ehhez az árvasághoz, azzal a keserves hitkereséssel, amely csak tragédiává emelkedhet ebben a korszakban. Mert ilyen a világ, mert ilyenekké lettünk—mondja a darab, Peter Weiss is, meg hőse is. E tehetetlen emberi kiaszottság, nemes linkség mögött ott sürög-forog Wurst is—itt is jellegzetesen alakít Venczel Valentin-, a feleség, Deák Éva hozza életközeibe az asszonyt. Törik itt Mockinpott úr gerincét többen, több irányból. Attól jó az előadás meg az epizodisták játéka—MucsiSándorra, Horváth Ferencre, Pál fi Zoltánra és Rékai Nándorra gondolok— mert a keményen pattogó szöveget nem tanszövegként mondják fel az áldozat füle hallatára, hanem egyénítve, a lehetőségek keretein belül. Az élményt, a színészek jó teljesítményét az alapos munkát végző rendezőnek, Dávid Zsuzsának is köszönhetjük, aki játékmesteri elgondolásaival ritmust, lendületet adott a tragikusan komoly játszadozásnak. 44 Hevesi Napló 1993. 3.
