Hevesi Napló, 3. évfolyam (1993)
1993 / 3. szám - SZÍNHÁZ - Farkas András kritikái
ismeri a rőfös, azt is tudja róla, hogy két róka is váltja egymást benne, ha a szavakat kell forgatni, mégis rááll a szövegre, és belesétál a csapdába. Az Ismeretlen szerző szakmai remeklése olyan korabeli jogászt tételez, aki valóban ismeri saját fajtáját. Á kornak úgy volt gyermeke, hogy minden lényegeset elmondhatott kortársairól. Akik ugyanúgy érdekek láncolatában vergődtek, mint mi manapság, azzal a különbséggel, hogy akkor még egy birkapásztornak is több természetes esze, önállósága, emberi tartása mutatkozott, mint ma egy magasan, fennen lézengő társadalmi nagyságnak. Az, ahogyan majd a prókátort, a nyájvezér, a bírói pulpitus előtt a saját ravaszságával veri meg, az már a moralitás szabályai szeript esik meg. A másfélórás vásári komédia lehetőséget ad egy talpraesett és lendülettel játszó színésznek arra, hogy komoly jellemakakítást vigyen közönsége elé. Itt, á stúdió-színház szűk keretei között annyira testközelben ül a néző, a pódium nélkül játszó szereplőkhöz, hogy akár meg is bökhetnénk őket, ha azt vennék észre, hogy valamely mondatban, vagy gesztusban félresiklás mutatkozna. Ilyen szoros kontroll alatta színészérzi-tudja, hogy minden hangsúlya egy figyelő idegi koszorúban kering, feszültséget gerjeszt a figyelőkben, és vagy teljes idegrendszerükkel néma alakítói lesznek egy visszaidézett eseménynek, vagy a produkció széthul I darabjaira, a másfél óra elveszett a nézők számára is. Venczel Valentin jó színész, viszi a hátán a darabot, bírja energiával és mértéktartással. Elhiteti velünk, hogy az élet kínos helyzeteié állította őt, vagy maga miatt vagy felesége miatt, vagy éppen a fennálló rend miatt anyagilag megszorult, itt neki csalnia kell, különben elveszett. És ezt abban a jámbor középkorban kellett megélnie, amikor még a polgárság szerényebben forgolódott a pénz körül. De forgolódott. Venczel Valentin a polgárt, a sunyivá lenni kényszerült, harapófogóba szorult városi polgárt játszotta meg, és bár szemforgatóan, kényszerül elviselni ezt az 42 Hevesi Napló 1993. 3.
