Hevesi Napló, 3. évfolyam (1993)
1993 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Szalóky Melinda: Utazás a Hold-vasúton
Szalóky Melinda Utazás a Halál Vasúton A Halál Vasút barátságos kis szerelvénye komótosan közelített, fékezett, majd megállt. A békés, napsugaras délelőtt tunya forrásággal ereszkedett a folyó csillogó vizére, a part buja, trópusi növényzetére és a távolban kéken derengő hegyekre. Még egy utolsó pillantást vetettem a hídra, hogy jól emlékezetembe véssem félköríves fémcikkelyeit, s eközben szemem jólesően simított végig az egész varázslatos tájon, melynek közepében majdhogynem dölyfösen ott trónolta híd... Ötven évvel ezelőtt nyoma sem volt itt az idillnek. A japánok által kényszermunkára idehajtott szövetséges hadifoglyok verítékes munkája, embertelen szenvedései árán épült a Thaiföldet Burmával összekötő „Halál Vasút", s ez a híd itt, melyet „Híd a Kwae folyó fölött" néven ismer a világ. Az amerikaiak a háború alatt ugyan lebombázták a hidat, ám a kegyeletteljes megemlékezés később újjáépítette azt. A trópusi őserdő kegyetlen klímája és az embertelen bánásmód miatt elpusztult rabok ezreit azonban már csak az ítéletnapi harsona támaszthatja új életre, addig is egy szépen rendbetartott katonatemető hantjai alatt pihennek. Emlékezetemben felvillant az óriási, békés sírkert képe zöld gyeppel és sok-sok virággal, ahol külön parcella jutott angoloknak, amerikaiaknak, hollandoknak és ausztráloknak, kiknek haló porára — ki tudja hányadszor? — egy ragyogó nyári délelőtt derűje ereszkedett. „Örökké élsz a szívünkben. Sohasem felejtünk." — olvashatja a látogató az elhunytak hozzátartozóinak szívbemarkoló üzenetét az egyszerű sírköveken, s elgondolkozhat — én legalábbis ezt tettem—a lábai alatt porladozó tetemek hajdanvolt gazdáinak sorsán. Fiatalok voltak, erősek, életvidámak, s a felsőbb Hevesi Napló 1993. 3. 31
