Hevesi Napló, 3. évfolyam (1993)
1993 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Tóth Béla: Az Ezerkettedik éjszaka
— Ó, Solomon bey... ó, ezredes... ha jobban megnézed, a domborművek egyformán tükrözik az ókori egyiptomi, asszír és héber ízlést. Ez a remekmű nemcsak érték, hanem tudományos szenzáció is! Majd megrettent, mert a Dzsinn, dühét alig nyelve, ismét sziszegni kezdett: (—... Sakálok, hiénák! Ezt már csak én tudom! A király egyiptomi felesége, asszír ízlése, héber hiúsága kovácsoltatta egy krétai rabszolgával. Hogy veszett volna az is a tengerbe... de én rettenetes bosszút állok!") — Ezer akkor is sok, arab! Hát a családom szájától vonjam el? —és megmarkolta szakái la simára borotvált helyét, majd karjait az ég felé emelte—Jaj, a derekam, Miriam leben! —Jól van uram. Legyen nyolcszáz. De tudd meg, hogy a British Múzeum szakértői állapították meg a műkincs korát. Azt is, hogy a pecsétje sokkal későbbi: csak kilencszáz éves. Láthatod, sértetlen. — Háromszáz... háromszázötvenet adok! Scotty! Naszreddin Hodzsa méltóságteljes fáradtsággal felállt. Ott, belül, szünet nélkül fenyegetőzött a szellem, de ez most már megnyugtatta. — Béke veled, Solomon bey, s házad népével... —Viszontlátásra, Naszreddin úr... nagyon örültem. Jó utazást Mr. Douglastól megkapja a pénzét. „Te is megkapod a magadét nemsokára"—dünnyögte fényes, fekete szakállába a Hodzsa. ...Lent a hőség taglóütésként érte, ezért jól előrehúzta a „kuffiyyá"-t. Mindenki igen lassan lépegetett a tüzelő járdán. Bőgtek a motorok, s a finomítók fölé délibábot olvasztott a haifai délidő. Hevesi Napló 1993. 3. 29
