Hevesi Napló, 3. évfolyam (1993)
1993 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Tóth Béla: Az Ezerkettedik éjszaka
(—... kieresztesz hát, te piszok?)—és arca nemcsak töprengő, de szomorú is volt. Találomra átvágott a túloldalra, épp egy laktanya előtt. Hevesen fékezett vagy ötven kocsi. Az őrszem egyértelműen mozgatta hüvelykujját homloka előtt. Magas, szőke, kékszemű izraeli lövész volt, sivatagi egyenruhában. „... Ó, Sahriár! Szamarkand kegyetlen álmatlan kánja! Becsapott téged csalogányszavú Seherezádé. Nem szabadult a Szellem másodszor a rézflaskából. Hiszen szünet nélkül mocskolódik, amióta otthagyta az apály az olajfi nomítók mögött, és én felvettem." (—... Vigyázz, szemét fellah, mert ha kijutok...) „Allah! Hát mit kezdjek veled?" (—... mert ha kijutok, hát hulláddal kotrom fel a Szuezi- csatornát!) Michael Jackson visítása ömlött szét az olvadó járdán egy drugstore-ból. Naszreddin kiköpött, és szórakozottan csavart egyet a palack nyakán. (—... ki lencszáz évvel ezelőtt kieresztett egy tengerparti strici, de én hülye fejjel visszabújtam...) A Hodzsa körüljárt egy kuvaiti rendszámú Toyotát. Oldalán festékszóróval írott szöveg piroslott: —Yehudi, go home! (—... van arról fogalmad, te birkaszagú útrovó, hogy nyamvadt világotok bármelyik részét két ujjammal szétroppantom, ha innen kijutok?) „Sahriár néhai nagyuram! Ha csak ennyi lenne az Ezerkettedik éjszaka meséje, akkor leüttetnéd Seherezáde fejét. De a Próféta szakállára... csak várd meg a végét ó, uram. Mert megéri." (—... hallasz engem, rabszolga? Mindenható Önmagamat Salamon király szeszélye juttatta ebbe a rézedénybe. Vedd hát a fejedbe: még ha a Királyok Királya húzna is ki innen, aranyporral Hevesi Napló 1993. 3. 25
