Hevesi Napló, 3. évfolyam (1993)
1993 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Tóth Béla: Az Ezerkettedik éjszaka
Tóth Béla Az Ezerkettedik éjszaka i. Abu Hamid, a palesztin zsibárus unokája három megjegyzést írt a Haifai Amerikai Konzulátus falára, az egész világon oly rokonszenves festékszóróval: „Átkozott, aki az énekes madarakat háborgatja!" — ezt a Koránból vette. „Clinton MOSSZAD-ügynök? — ezt a PFSZ- sajtóból. „Szent Háborúra! Szaddam a testvérünk! — ezt saját szívéből. A konzulátus az El-Hiasszár mecset mellett, a kikötő felé vezető úton található, mert az öböl felől uralkodó mindig friss szél jót tesz a konzul bostoni orrának. Ám a szél néha a Carmel-hegyekfelől jön. Átrohan a Bazáron, az arab negyeden. Mézeslepény, égett olaj, sülthal, kusz-kusz, kávé, émelygős szörpök, pállott raktárak, poloskás szállodák, kuplerájok, meghitt karavánszeráj szagát hozza. Nevetséges. Azért, mert a konzulátus—széliránytól is függetlenül—légkondicionált Hát akkor? Talán... ha ebbe a szagba belerecsegi az esti szurát a sok mecset hangszórója, akkor az izraeli rendőrök előbbre lökik állukat s meghúzzák az állszíjat? Ugyan már... ebben a melegben? A titkosrendőr—hajdani erős fiú a hetvenes évek elejéről — nem tudta Abu Hamidot megfogni. De eltette emlékül a röhögő arab kölyök arcát, onixfényű szemét, mutáló sivítását: —Yehudi bunduk!— és már külön lázadással felérő gyorsaságát, amint eltűnt egy emeletes garázs útvesztőjében. 22 Hevesi Napló 1993. 3.
