Hevesi Napló, 3. évfolyam (1993)
1993 / 1-2. szám - KÖZÉLET - Az idő sodrában
szubjektív kifakadásnak/ vaey ineerült minősítésnek is lehet felfoeni (nem könnyű helyzet/ második nekifutásra ueyanazt az együttest véleményének megváltoztatására rábírni/ amely már egyszer lefelé irányította hüvelykujját.) Mi sem természetesebb/ hogy a sajtó az ilyen önkormányzati döntésről/ mert fontos ügy/ tájékoztat. Mi történik? A tudósító idéz egy neki lényegesnek tűnő mondatot és azt kiemelve az egész folyamatból/ az indokok sorából/ az állítások és viszontállítások/ tehát az érvek sorából és némi csúsztatással úgy ábrázolja az egész tárgyalássorozatot/ mintha csak ez az egyetlen mondatocska érdemelne fieyelmet. Azt is sugallva/ mit akar ez az ember hiszen nem mutatta be, nem is csatolta a diplomáját/ nem szerelte fel kérelmét azzal/ amazzal. (Van itt szélhám eyanúja is?) A t. Városanyák és t. Városatyák meerágták-meevitat- ták ezt a kérdést/ döntöttek. De ami a sajtóban erről a döntésről és a mögötte lefolyt vitáról/ arról/ miért és hogyan jutottak el a döntésig/ megjelent mindelv csak nem objektív. Még tovább nehezítette a nyilvánosság és a t. Olvasó dolgát ezen kérdésben az> ahogyan a Hm. Hírlap levelezési rovatában a P. A. által írt levél és az arra adott válasz/ mármint a sajtótudósító rövid replikája összecsapott. Amire nézve talán azt is mondhatnánk/ hogy az újságíró — J. I. — azt hiszi/ P. A. mondhat/ írhat/ amit akar úgyis neki/ mármint J. l.-nak van és lehet igaza. Övé az utolsó szó. Nem biztos! Mi csak azért emeltük fel a hangunkat/ mert etikai kérdésben egyszer már szóltunk az önkormányzattal kapcsolatban — meg is kaptuk a magunkét. Most meg a sajtóetikát/ a hozzáértést/ no meg a lelkiismeretes tájékoztatást emlegetnénk/ ha tudnánk/ hogy lesz foganatja. De hát ki lát a jövőbe!? A Kiadó Hevesi Napló 1993. 1—2. 11
