Hevesi Napló, 2. évfolyam (1992)
1992 / 2. szám - AHOGY A PSZICHOLÓGUS LÁTJA - Patkós Attila: Alkohol - mámor - delírium
AHOGYA PSZICHOLÓGUS LÁTJA Ahogy a pszichológus látja Alkohol — Mámor - Delirium Az alkoholizmus nem betegség. Sietek előre leírni: mégcsak nem is szenvedélybetegség, hanem egy állapot, mely labilis, és előbb vagy utóbb, de mindenképpen valamilyen megbetegedésbe csap át. Mindez attól függ, hogy melyik a legkisebb ellenállási pont a szervezetben. Ez egyénenként változik. Kinek a szíve, gyomra, mája, hasnyálmirigye vagy egyéb belső szerve jelzi a rendellenességet. Van akinek évtizedeken keresztül sem jelentkezik kimutatható belgyógyászati panasza. Azonban az idegpályái károsodnak, ami alól senki sem kivétel! Ebből a környezete csak annyit vesz észre, hogy „ez az ember már nem olyan, mint a régi-" Másként viselkedik, akkor is, ha józan. Már nem olyan megbízható, mint korábban volt, talán pontatlanabb, türelmetlenebb, lobbanékony, esetleg nem mindig mond igazat, sőt egyenesen hazudik. Kritikátlan lesz, ami szó szerint értendő. Környezete ezt azonnal észreveszi, és másként viszonyul hozzá, más címkét kap. Emberi kapcsolata módosul, átértékelődik, pattanásig feszül a húr, könnyen krízishelyzetbe sodródik. Az iménti, körvonalaiban vázolt állapot már valamennyi alkoholfüggőre jellemző, akkor is, ha egyelőre még semmi kimutatható belgyógyászati elváltozása nincs. Sajnos rendre károsodik a mozgató (hosszú idegpálya) is, mely a járás kinetikájában (mozgásában) jelentkezik. Eltűnik a kinetikus melódia, a harmonikus szép mozgás. Helyette szétesett, csoszogó, vagy cirkumdukáló, vagy éppenséggel mintha „tojásokon lépkedne az illető" - járás alakul ki. Mindez akkor is így van, ha napok óta garantáltan józan. Ez a mozgás ötven méterről, és hátulról is felismerhető. Jószemű ember elől az alkoholfüggőség nem rejthető véka alá, és nemis kendőzhető. Létezik az alkoholarc, csakúgy, mint a nikotinarc, a maga nagyonis karakterisztikus jellemzőivel. És nemcsupán a mindig izzadó, vagy legalábbis nyirkosán fénylő, esetleg püffeteg, el- színeződött arcbőrre gondolunk, hanem a test lámpására, a lélek tükrére. A tekintetből csaknem minden kiolvasható. De harsányan árulkodik a fogazat állapota is. A nagyivó meglehetősen fiatalon búcsút mondhat fogainak. Voltaképpen a fogorvos lenne hívatott arra, hogy az alkoholfüggőséget diagnosztizálja, mert ő találkozik az alkoholkárosodás legelső szövődményével. Sajnos egyelőre még nem szól, nem jelez. Helyette végzi megszokott munkáját, - fogakat húz! Nem vesz részt az alkoholizmus elleni munkában. 32
