Hevesi Napló, 2. évfolyam (1992)

1992 / 2. szám - TUDOMÁNY - Bakó Ferenc: Néprajz - helytörténet - műemléktudmány

Amellett, hogy Dercsényi gondozta az egész sorozatot, a Heves megyei kutatást Voif Pál irányította, és a munka utolsó fázisában szerkesztette is a négy kötetet. Voit jó ismerője volt Egernek és a megyének, doktori disszertációját az egri főszékesegyházról írta, természetes volt tehát, hogy a kutatás szervezései is az ő kezébe került. A helyszíni kutatásban öt művészettörténész és személyemben egy néprajzos vett részt, egy egész csoport végezte továbbá Voit Pál irányításával a levéltári kutatást, építészek és műszaki rajzolók pedig az épületfelméréseket.

A műemlék-kutatás általában és így a magyarországi példákban is elsősorban a múlt század utolsó harmadáig emelt építészeti emléket vizsgálta. Egyházi vagy állami intézmények, de főleg a templomok esetében az épületleírások mellett az egykorú vagy régebbi ingóságokat, fel- szerelési tárgyakat - képeket, szobrokat - is tekintetbe vette a kutató. A vizsgálatok nagyobb részét Heves megyében is ez tette ki, de a korábbi topográfiáknál már nagyobb hangsúlyt kapott, ugyancsak helyszíni megfigyelések révén, a települések típusának történeti hátterű meghatározása mellett a népi építészet. A néprajzi jellegű kutatás és feldolgozás egyébként már a nógrádi kötetben is megjelent, majd folytatódott Pest megyében, de csak néhány jellegzetesnek ismert és kiválasztott településen. A Heves megyei topográfia az első, amely nemcsak a klasszikus, hanem a népi építészeti emlékek vizsgálatát is következetesen elvégezte. A feladatot e sorok írója látta el, bejárva a megye minden - több mint 120 - települését, közben több ezer fényképfelvételt is készítve.

így megvalósulhatott az a törekvés, hogy a táj műemlékeiről az 1960 körüli évek időszakában teljes és összefüggő képet adhassunk, s elértük azt a komplexitást, amely egységben szemléli és értékeli a különböző társadalmi osztályok, rétegek építészeti igényét és eredményeit. A népi építészeti vizsgálatok módszerének kialakításában nagy érdemei vannak Vargha Lászlónak, aki megalkotta e szakterület terminológiáját, az épületleírás formáját, szempontjait. Az ő tevékenységének egyik eredményeként a népi építészet kutatása egyenragú tudományként kaphatott szerepet ebben az elsősorban művészettörténeti vállalkozásban.

A terepbejárások során a helyszínen végzett vizsgálatok megteremtették tehát a topográfia törzsanyagát, amelyet a történeti előzmények bemutatása és elemzések, összefoglalások egészítettek ki. A régi épületek, építmények önmagukban is hordozzák ugyan a helység történetét, de a topográfia szerkezete megkívánta ennek alaposabb kidolgozását. Ez a helységtörténet magában foglalja nemcsak a kutatás idején még álló műemlékek keletkezésének körülményeit, hanem azokra is visszatekint, amelyek időközben már elpusztultak. így a táj régészeti leleteit két korszakra bontva elemzi, de minden helység története is tartalmazza a rá vonatkozó régészeti ismereteket.

A települések kialakulása, helyük megváltozása, formájuk fejlődése szerencsés esetekben a levéltárban, földhivatalban őrzött iratok, térképek segítségével megállapítható. Számos helységünkről azonban hiányoznak ezek a dokumentumok, s ilyenkor csak saját megfigyeléseink és a társadalmi emlékezet, vagy a szájhagyomány segíthet. Sokszor már csak a földrajzi nevek adnak utalást a település egykori formájára, így a lakó- és gazdasági udvar megosztottságára, mint pl. a „Szállás" vagy a „Kert" megnevezések. Máskor egy- egy név olyan, több száz évvel ezelőtt eltűnt faluhely létezését bizonyítja, amely okleveles említés révén csak a történeti-földrajzi szakmunkákban szerepel.

27