Hevesi Napló, 2. évfolyam (1992)
1992 / 2. szám - VERS - PRÓZA - Monoszlóy Dezső: Sakk (novella)
- Igen a lóval. A ló „L"-alakban lép, maga viszont mindig megnyújtja egy kockával a lépést. Ha helyes mezőre kerül a ló, akkor kétlépéses matt.- Meg tudná mutatni? - érdeklődött Boldizsár. Eberhard diadalmas mosollyal telepedett a sakktábla mellé.- A gyalog húz, aztán a ló - magyarázta.- Milyen igaza van, - bólogatott Boldizsár - én mindig eltévesztem.- Gyakorlat kérdése - szerénykedett Eberhard.- Maga bizonyára bajnok? - áradozott Boldizsár. Eberhardnak jól esett a dicséret, megelégedetten pislogott, ebben a pislogásban az is benne volt, hogy a másik fején találta a szöget. De azért nem akarta teljesen elragadtatni magát, elvégre nem árt, ha félig-meddig szabadkozik - Bajnok azért nem, de ugye... - Nem fejezte be, a pincér zavarta meg a megrendelt kávéval.- A mesternek mit hozhatok? - kérdezte, míg szalvétájával az asztal sarkáról a kiflimorzsákat csapkodta.- Nem látja, hogy zavar? - horkant fel Boldizsár, és megsemmisítőén nézett a pincérre.- Ha nem vagyon indiszkrét, - köszörülte meg torkát Eberhard, amikor a pincér eltávozott - miféle mester? Boldizsár a sakktábla szélét simogatta, nem felelt mindjárt, aprókat sóhajtozott. - Házmester, kérem, házmester, de azért az nincs megtiltva, hogy én is sakozzak, elvégre demokráciában élünk, - tette hozzá.- Már miért lenne megtiltva - méltatlankodott Eberhard.- Maga igazi úriember, - hálálkodott Boldizsár - maga nem olyan, mint akik ide járnak.- Miért, kik járnak ide?- Többnyire sakkozók.- Hát ami azt illeti - Eberhard kissé kihúzta magát - én is sakkozó vagyok.- Persze, persze, nem is úgy gondoltam - mentegetőzött Boldizsár - azoknak, akik ide járnak, nincsen modoruk. Elnyerik a pénzemet, aztán kiröhögnek.- Maga pénzben játszik? - álmélkodott Eberhard.- Miért ne játszanék? Az én pénzemet játszom el, nem másét. Eberhard kezébe vette a fehér lovat. - Velem is játszana? - kérdezte, mintha csak mellékesen a lónak mondaná.- Ez nagyon megtisztelő ajánlat - lelkesedett Boldizsár - igazán megtisztelő.- És mennyibe szokott játszani?- Eleinte öt schillingbe, kontra, rekontra, de ha sokat veszítek, fel szoktam emelni az alapot. Persze előnyt is kapok, bástyát, királynőt, mikor hogy...- Tőlem is kap bástyafórt - jelentette ki Eberhard, és sietett felrakni a fehér bábukat a táblára. Az elmélethez nem sokat konyított, beérte két-három kipróbált nyitással, meg néhány elég átlátszó trükkel, amelyeket ezúttal is érvényesíteni igyekezett. Boldizsárral szemben minden sikerült. Nem is kellett nagyon igyekeznie, Boldizsár egymás után nézte el a figuráit. A negyedik partiban már a hatodik lépésben egy gyalog ütővonalában felejtette a királynőjét.- Lépjen mást, - monsta Eberhard lovagiasan - elveszíti a királynőjét.- Was liegt, das pickt, - csökönyösködött Boldizsár - piece-touchét játszunk. Eberhard ezt a partit is megnyerte. Boldizsár elővette pénztárcáját, és kifizette a húsz schillinget - Meddig ér rá? - kérdezte Eberhardtól. Eberhard megnézte óráját, tizenegy múlt - még bőven van időm - mondta - hat óráig ráérek, hétkor megy a vonatom.- Hát akkor azt javaslom, játsszunk ezentúl száz schillingben. 13
