Hevesi Napló, 2. évfolyam (1992)
1992 / 1. szám - SZÍNHÁZ - Farkas András Shakespeare: Szentivánéji álom (kritika)
Shakespeare minden percben játékos hőseivel tart, védi is, támadja is önmaga álláspontját: hol az állatinak kedvez, hol annak az eszményinek, szelleminek, amely iránt nem mindig és nem teljes lelkesedésünkkel törekszünk. A rendező is tudja, hogy Thezeus-Oberon egyesítése nagy felelősséget ró rá és a színészre. A játék hitele azon fordul meg, mit juttat el a színész szájába adott szöveg a nézőhöz, a zsöly- lyében a lelki gazdagodást váró mai emberhez, akinek Shakespeare manapság általában iskolai bifláznivaló, legjobb esetben ritkán lehulló színházi élmény. És ilyenkor jelentősége van annak is, mit és hogyan, hol és miért rövidített a szövegen, az egyes jelenetekben a rendezői akarat a csaknem két és félezer sorból? Gáli László sokat bízott a külsőségekre, főként Hruby Mária ragyogó - nemcsak átvitt, de eredeti értelemben is a fényre kitűnően válaszoló jelmezeire. Olykor már sok is volt a fényből, ha azt vesszük, hogy ez a remek bolondozás a szerelem körül - erdőben történik. A rendező bízott abban, hogy a Thezeus-Oberon által elmondott szentenciák, az általa kiosztott parancsok megteszik a maguk hatását: mi, a nézők el tudunk igazodni azok között a gondolatok között, amik végül is a darabban „le vannak írva", másrészt magát a cselekményt is vezérlik. Valamilyen oknál fogva Thezeus-Oberon merev arccal recitálja az égbe igazító szavakat is, mint ahogyan arcizomrándulás nélkül hadarja maga elé azokat a biztatásokat, amik az ember ösztönvilágát ébresztgetik, adva parancsot ennek-annak, még akkor is, ha észreveszi: sem földi, sem égi parancsosztogatási képessége nem mentes a tévedésektől. Thezeus-Oberon arcán a legellentétesebb tartalmak közben sem jelenik meg olyan moduláció, vagy valami rebbenet, hogy most itt, a szerelmi libikókából pontosan száznyolcvan fokot perdültünk. Nem tudjuk: szándékos rendezői eligazítás tartotta távol a színészt attól, hogy a játékban érzelmi szinten is résztvegyen, vagy másra kell gondolnunk? így ez a rendezői elképzelés a játék tengelyét forgató színész kiválasztásánál vagy a neki adott utasításoknál szenvedett csorbát. Még szerencse, hogy a színház jelenlegi gárdája olyan komoly erőket tud felvonultatni epizódszerepekben is, hogy a nézők önfeledten feltapsolnak - az együttes produkciója miatt. És mire a végjáték elközelít és Puck felszólítja a színház híveit a tapsra, nem Thezeus-Oberon hatalma előtt hajol meg a közönség, hanem Zuboly és Titánia előtt, mert ők magától értedődő természetességgel engedelmeskedtek Oberon cseleinek, és elhitették, hogy a szerelemnek, ennek a csodálatos emberi indulatnak, ösztönnek, a jóég-tudja-mi-mindennek mélysége és magassága van. Blaskó Balázs teherhordója és áldozata a ráosztott szerepnek. A négy athéni szerelmes, a két lány és a két fiú szerepében Román Judit, Radó Denise, Tunyogi Péter és Fésűs Tamás vé- gighancúrozzák a boldog végig, a felismerésekig a játékot. Nem könnyű feladat meghúzott szöveggel mindent úgy kirajzolni a néző elé, ahogyan az a játékban szervesen megvan. Titánia-Losonczy Ariel - külön jelenség ezen a színpadon. Nem tudni, mit javított, vagy vesztett volna helyzetén, ha őt is erdei környezetbe rakják, mint ahogyan megérdemelte volna, de így is, ebben a túlméretezett fehérségben is királynői jelenség. Egyáltalán jelenség. Pörgeti a shakespeare-i versezetet, és pörgetne belőle többet is, ha a kiszabott játékidőt nem használnák fel másra. Kiváncsiak lennénk, ha a társulat egyszer elképzelne egy olyan műsortervet, ahol ez a dekoratív színésznő, aki Egerben pályája csúcsa felé tart, jutalomjáték címén kapna olyan darabot, amit félig-egészen ő hordana a hátán?! Sziki Károly - Puck, vagy Robin-pajtás - az egyik legszínesebb alakítása ennek a bemutatónak. Jól összpontosított azokra a rekvizitumokra, amelyeket a rendező rábízott, és nem kevés akrobatikus elemmel gazdagította figuráját. Mint ünenpélyrendező is jó jellemzést adott antik hőséről. 24
