Hevesi Napló, 2. évfolyam (1992)
1992 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Saufert Attila költeménye
Az előbbihez hasonlóan legalább ennyire volt megrendítő, de immár pozitív értelemben, a vilniuszi székesegyházban bemutatott koncelebrációs szentmise, síró, zokogó tömegek jelenlétében, díszes népi, nemzeti viseletbe öltözött fiatalok, férfiak, nők gyűrűjében. A bíboros^ és püspököket, delegációnkat virágcsokor özöne fogadta: „Mi még nem láttunk soha római bíborost, püspököt is alig...!" - mondogatták. (Az akadályozott főpásztorok helyett helynökök vezették az egyházmegyéket.) És amikor a bíboros atya a megrendültségtől inspirálva, és példája nyomán mi is elkezdtük kiosztani, visszaadni a tömegnek a virágokat búcsúzóul, csókolták a rózsa- és szekfű-szálakat, elteszik emlékbe - a nekik és nekünk is felejthetetlenül szép napokról. A bevonuláskor és a templomban még nem sejtettük, mekkora tömeg gyűlt össze erre a szentmisére. De a mise végén felmentünk egy emeleti részre, a kegytemplom erkélyére. Ott őrzik Litvánia legszentebb kincsét, az ezüst-domborművű „VilniusziMadonnát". Az ő Madonnájuk is koronás, de sugárkoszorúba öltöztetett a Gyermek nélküli, magányos Szent Szűz. így talán jobban magukénak és vigyázójuknak érezték őt - ugyancsak súlyos történelmük megpróbáltatásai közepette - a hozzánk hasonlóan Európában rokontalanul élő litvánok. Akikkel ráadásul bensőséges történelmi kapcsolatok fűznek össze bennünket. A litván népet keresztény hitre térítő lengyel Jagelló Ulászló hitvese és segítőtársa ui. Nagy Lajos leánya, boldog Hedvig volt, és a vilniuszi egyetem alapítója az a Báthori István, aki erdélyi fejedelemből lett Lengyelország és Litvánia királya. Mindezt felidézte és tudatosította a bíboros szentbeszéde is, aki a szentmise elbocsátó áldását a kegytemplom erkélyéről adta a két magyar püspökkel együtt. És mi akkor, onnan szétnézve döbbenhettünk rá, hogy a templomhoz vezető hatalmas sugárút, de a betorkolló mellékutcák is telve vannak hívekkel, ünneplő, ujjongó emberáradattal. És joggal éreztük úgy, hogy a mögöttünk lévő szentélyből a vilniuszi Madonna titokzatos ezüstsugárzásával megerősítette és hathatóssá tette a magyar főpapok áldását, vigasztalását és lelki segítség- nyújtását, bátorítását litván népének... És ma már -12 esztendő elmúltával - a hit dimenziójában nem lehetetlen azt sem hozzágondolnunk mindehhez, hogy az az áldás és erősítés, azok az Isten-áldotta, kegyelemteljes napok a maguk titokzatos természetfeletti csatornáin keresztül messziről bizonyára hozzájárultak a mai Litvánia boldogságához, szabadságához és kezdődő új, szabad életéhez. Koncz Lajos Saufert Attila Boldogság Lelked színes szalagjával Kötöm át az évek Vastag megfakult paksamétáját És hónom alá vágva Elindulok a parti sétány felé Miután hűvös poharamból Könnyű nyári bort szürcsöltem Egy illatos Vastagtörzsű délutánon 21
