Hevesi Napló, 2. évfolyam (1992)
1992 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Magyari Barna költeménye
- Vajon álmodtam-e én ezt? - töprengett félhangosan, s még alaposan bele is csípett a karjába, hogy ébredjen fel már, ha csakugyan alszik! De bizony nem aludt ő! Hazaérve, otthon elmondotta a dolgot a feleségének.- No, ugyan jókat tudsz te mondani! - kárálta a szegényember oldalbordája. - Fogadni mernék, hogy betértél az útszéli csárdába egy kis itókára.- Én, itókára? - méltatlankodott a szegény szántóvető. - Hiszen egy árva krajcár sincs a zsebemben. No, ez akkor ennyiben maradt, s a feleség csak hümmögött-hammogott, hogy az ő urának lassan hiányozni fog egy kereke. (Szóval kissé meghibbant az agya szegény fejének.) No, hanem másnap!... Másnap ámultak el igazából!... Mert az ócska, rozsdás eke helyett egy vadonatúj díszelgett a csűrágban.- Csoda történt asszonykám! - kiáltozta a szegényember boldogan. Kíváncsian futott oda a felesége is. (Bezzeg nem tartotta már „agyalágyultnak" a hites urát!) Ám az igazi öröm akkor érte a szegény szántóvetőt, amikor meglátta, hogy az ekevas csillogó gyémántból van. Ezután a szegényember nagyon könnyedén szántott, mert a gyémánteke minden köves talajt, mindenféle borókás földet felszántott. Lett is annyi földje a szegényembernek, hogy az már csudaszámba ment (ő ott is tudott szántani, ahol másnak már nem fogott semmit az ekevasa.) így lett szerencsés az egyszeri szegény szántóvető... S talán még ma is él, ha meg nem halt... Magyari Barna: Levél Arany Jánoshoz Nagyszalontán Házról-házta jár mosatlan lábával a jelen ballagok a Kölesér utcán az arcokon fehérre meszelt félelem feltúri kottavászon-ingújját a népdal mélyen belenyúl a Toldi utcába a csend a Csonkatorony szakállat növeszt hogy álcázza magát ha jön a szekus Barguzinból tegnap írt Petőfi Sándor azt mondja nemsoká Magyarországra érkezik addig is üdvözöl téged és Juliskád (1989. december 14.) 15
