Hevesi Szemle 18. (1990)
1990/ 1-2. szám - VERS - PRÓZA - Páskándi Géza: A költő visszatér
A jelmez korhű, de nem aprólékosan az. A kor levegőjét kínálja. A kellékek szintén. Míga nézők gyülekeznek, a színpadról hatalmas függöny néz ránk. Mint a mai trikókon a sztárok képei — úgy a függönyön Petőfiről készült egyetlen hiteles kép látszik: a nevezetes dagerrotí- pia. Ez, amikor felmegy(l), mint zászló emelkedik magasba, s végig ott lebeg, mintegy az előadás szellemeként. A zene kezdetben a friss, forradalmi Párizst is megidézi. De motívumaiban — hisz nyitány — ott kavarognak a későbbiek. ELSŐ RÉSZ 1. kép Börtön. RABKÓRUS De fekete, keserves a rabkenyér, Még szomorúbb, ha az ember nem remél. Bécs és muszka a harcunkat leverte, De bilincset nem rakhat a szívünkre! Jellasics bán meg a többi áruló Nekünk ugrott, ha Bécsből jött parancsszó, Ahelyett, hogy harcoltak volna velünk - Összefogtak a császárral ellenünk! Elszakadt a háromszínű lobogó, hazám, hazám — te távoli harangszó, bujdosónak nem jön álom szemére, de bilincset nem rakhatnak szívére! ELSŐ RAB: Azt mondják, hogy meghalt itt a szabadság, de örökre nem veszhet az igazság! Lesz még öröm, a magyar hon jót remél, reszkessetek, a költő ha visszatér! (Ebben a vaskos homályban egyhangú menetelés hallatszik: körbe-körbejárnak a rabok. Vezényszavak.) ŐRMESTER (hangja): Eggy-kető! (így : egy t-vel). Eggy-kető! Ájn-cváj!Ájn-cvdj! Eggy- kető! (A zene elhallgat.) 2. kép (Most a szín bizonyos része megvilágosodik, Grünne és Johann jönnek. Utóbbi öreg. Megállnak.) GRÜNNE: No, itt volnánk! Siessen, titkár úr, a tömlöcigazgatóért. Mit áll! JOHANN: Gróf úr, megvallom, már unom a sok börtönlátogatást, a végén veszélybe sodoija magát. GRÜNNE: Johann! Vén bútordarab, ne féltsen maga engem! JOHANN: Tudom én, hogy Wil he lm ifjú úr felől fúj ászéi. Miatta is iáijuk sorra a börtönöket. Mert önnek bűntudata van... Én megmondtam a gróf úrnak még akkor... GRÜNNE: Johann! Az igazgatót! (Az elmegy. Utána.) Igen, Wilhelm felől is fúj a szél, Johann! Ez az utolsó sanszom, hogy megtudjam, hova tűnt szeretett unokaöcsém a magyar lázadás leverése után! Ha meghalt — hát meghalt, nem kompromittálja többé a család jó hírét... De ha valahol fogoly — meg kell találnom, és akkor... leszámolunk! (Máris jön Johann és a Tömlöcigazgató, aki tiszteleg.) TÖMLÖCIGAZGATÓ: Szolgálatára, Grünne gróf! GRÜNNE: A direktor úr tudja, hogy a császár és a bűnös magyar főurak nagyot parolázva a maholnap egymás nyakába ugranak. Kiegyezés lesz, és szent a béke! TÖMLÖCIGAZGATÓ: (majdnem köp)Tudom! Fátylat a múltra! De hol van akkora fátyol, uram, amely beföd annyi vérfoltot e földön! GRÜNNE: A fátyolkeresés nem a mi dolgunk! Hanem, ha a császár kiegyezett a magyarság vezetőivel, ezek a rabok itt perceken belül mind kegyelmet kapnak! És üres lesz a börtön! (Gúny) TÖMLÖCIGAZGATÓ: (öntudat) Majd megtelik, mindig megtelik az, uram. GRÜNNE: Félre a tréfát. Látni akarom, milyen a hangulatuk, kedélyük, megbízhatók-e, ha most majd szélnek eresztik őket! Lázadó utánpótlás, új tüntetőkre nincs szükségünk! Beszélnem kell velük! TÖMLÖCIGAZGATÓ: Semmi akadálya, gróf úr! (Sípjába fúj.) ŐRMESTER: (hangja) Eggy-kető! Ájn-cvaj! Eggv-kető! (Jönnek csörögve a Bilincses rabok. Külön a férfiak, külön a nők. A férfiak és a nők között ott van minden későbbi szereplő.) TÖMLÖCIGAZGATÓ: Halt! Állj! (Nagy csörömpöléssel megállnak.) A gróf úrbeszélni kíván veletek! ŐRMESTER: Beszéljetek, de pofa be! OTTOKÁR: (dalol): Beszéljetek, de pofa be! 8
