Hevesi Szemle 18. (1990)

1990/ 1-2. szám - SZÍNHÁZ - Farkas András: Arthur Miller: A salemi boszorkányok

kérdéseket, mert hibáztatjuk a rendezői elnagyolást, hiszen itt mindenki magányának a túlhangsúlyozása kapott főhangsúlyt, mert a diktatúrában mindenki mindenki ellen marad egyedül, hanem azért, mert azt mégis el kell fogadnunk, hogy a család, a félj és feleség, a szívbéli kapcsolat egyszer megélt gazdagsága, öröme és sorsszerűsége így nem bomolhat jeltelenné — két igaz ember között.

Abigailt Dimanopulu Afrvdité alakítja Elképzeléseinkben ez a fiatal lány buja per- szóna, amolyan végzet asszonya, aki ha átfonja a férfit a maga mindent felperzselő forróságával és önzésével, az nem tud szabadulni. Ezt azonban el is kell hitetni, ha ez az érzés, ez a szerelem, ez az önzés mutatványként jelenik meg — a színpadom Nos, ez az Abigail nem buja, csak önző, nem elragadó, csak szertelen, mert a drámaíró által megírt és a dráma szerint is kívánt tartalom a színésznőben nincs meg a kellő mértékben. (Ilyen filigrán szépség nem bír el egy ilyen súlyos drámát!)

Mary, Proctor szolgálójajelentékeny figurává nőtt Csonka Anikóval. Elizabeth utána legkidolgozottabb és a leghitelesebb jelenség a színpadon. Mi magunk is megriadunk, ahogyan szemünk láttára, fülünk hallatára elkapja ot a fontossági téboly szele, és megjátssza a hatósági személyt. Gesztusai, mondatai átkötik olykor a lélektani hézagokat is, amikor az egyes szereplők nem tudnak mit kezdeni a feszültséggel, az idővel, a térséggel, amibe a rendező belevezette őket.

Tunyogi Péter — több jó alakítása után — most nem találta magát és helyét ebben a drámában. Az ellenszenves tiszteletest kellett elfogadtatnia, amit és akit maga sem igen ért, és alkatilag is nehezen tud elhitetni. A végjátszmában már mentené a pap korábbi, ostobábbik énjét, a kifejletnél észreveszi, de nem érzékelteti eléggé az elkövetett hiba feletti kétségbeesését.

Sziki Károly Hale tiszteletese hálátlan feladat Nem is igazán olyan méretű egyéniség, akit feltétlen egy ilyen formátumú színészre kellene bízni. Alázattal elfogadja a színész a szerepet, tisztességgel meg is oldja a lélektani csomót, de az ő játékstílusa és végszavai nem mindig simulnak bele azokba az elnagyolásokba, amiket ő kap.

Ribár ÉvaMis. Ann Putnam-je, Bókái Mária Titubája, Agárdi Ilona Rebeccaja, Török KatalinBetty Parris-a a főhősök között megszerkesztett lélektani hidat képezik, ahol mindig át kell menni, valahányszor a lényeges drámai elem érkezik.

Somló EerencJászai-dijas Giles Gorey figurájában a józan parasztot személyesíti meg. S míg ízes beszédét, remek dinamikáját élveztük ennek az érett jellemszínésznek, arra is gondoltunk, vajon mi lett volna, ha a rendező a többi színész játékritmusát egy kicsinykét ahhoz a vonulathoz is igazította volna, amit Somló Ferenc, Losonczy Ariel, Agárdy Ilona és Ribár Éva szabott meg?

Blaskó Balázs Danforth szerepében egy ravasz elmélkedőt, a hatalom megszállottj át, a tekintély ostoba hiúságát láttatta velünk. Néhány mozdulatát lényegesen élénkebbre vehette volna, mert egy ilyen zsarnokság nem így elmélkedik, a ravaszság nem ennyire meditativ, ha kegyetlenül akar lecsapni. Olgyay Magda, Urbán Andrea, Nemesházy Beatrix, Solymosi Tibor, Fésűs Tamás, Győrvári János, Balogh András, Várhelyi Dénes és Horváth Ferenc jó epizódmegoldásokkal részesei a sikernek.

Mert egyébként a darabválasztás és a játék az, Pilinyi Márta mértéktartó díszleteivel, jelmezeivel és a korábrázoló jelmezekkel, amelyeket Borsi Zsuzsa tervezett.

Gáli László jelentős lépést tett itt és most a kornak, a mai szellemi forrongásnak is megfelelő, korszerűszínház felé. Hite szerintjátszatott, hitünk szerint „ érzi az idők lelkét”. És ez mindenképpen a vele együttgondolkodásra késztet minket is.

F. A.

80