Hevesi Szemle 18. (1990)

1990/ 1-2. szám - SZÍNHÁZ - Farkas András: Arthur Miller: A salemi boszorkányok

kérdéseket, mert hibáztatjuk a rendezői elnagyolást, hiszen itt mindenki magányának a túlhangsúlyozása kapott főhangsúlyt, mert a diktatúrában mindenki mindenki ellen ma­rad egyedül, hanem azért, mert azt mégis el kell fogadnunk, hogy a család, a félj és fe­leség, a szívbéli kapcsolat egyszer megélt gazdagsága, öröme és sorsszerűsége így nem bomolhat jeltelenné — két igaz ember között. Abigailt Dimanopulu Afrvdité alakítja Elképzeléseinkben ez a fiatal lány buja per- szóna, amolyan végzet asszonya, aki ha átfonja a férfit a maga mindent felperzselő forró­ságával és önzésével, az nem tud szabadulni. Ezt azonban el is kell hitetni, ha ez az érzés, ez a szerelem, ez az önzés mutatványként jelenik meg — a színpadom Nos, ez az Abigail nem buja, csak önző, nem elragadó, csak szertelen, mert a drámaíró által megírt és a drá­ma szerint is kívánt tartalom a színésznőben nincs meg a kellő mértékben. (Ilyen filigrán szépség nem bír el egy ilyen súlyos drámát!) Mary, Proctor szolgálójajelentékeny figurává nőtt Csonka Anikóval. Elizabeth utána legkidolgozottabb és a leghitelesebb jelenség a színpadon. Mi magunk is megriadunk, ahogyan szemünk láttára, fülünk hallatára elkapja ot a fontossági téboly szele, és meg­játssza a hatósági személyt. Gesztusai, mondatai átkötik olykor a lélektani hézagokat is, amikor az egyes szereplők nem tudnak mit kezdeni a feszültséggel, az idővel, a térséggel, amibe a rendező belevezette őket. Tunyogi Péter — több jó alakítása után — most nem találta magát és helyét ebben a drámában. Az ellenszenves tiszteletest kellett elfogadtatnia, amit és akit maga sem igen ért, és alkatilag is nehezen tud elhitetni. A végjátszmában már mentené a pap korábbi, ostobábbik énjét, a kifejletnél észreveszi, de nem érzékelteti eléggé az elkövetett hiba fe­letti kétségbeesését. Sziki Károly Hale tiszteletese hálátlan feladat Nem is igazán olyan méretű egyéniség, akit feltétlen egy ilyen formátumú színészre kellene bízni. Alázattal elfogadja a színész a szerepet, tisztességgel meg is oldja a lélektani csomót, de az ő játékstílusa és végszavai nem mindig simulnak bele azokba az elnagyolásokba, amiket ő kap. Ribár ÉvaMis. Ann Putnam-je, Bókái Mária Titubája, Agárdi Ilona Rebeccaja, Tö­rök KatalinBetty Parris-a a főhősök között megszerkesztett lélektani hidat képezik, ahol mindig át kell menni, valahányszor a lényeges drámai elem érkezik. Somló EerencJászai-dijas Giles Gorey figurájában a józan parasztot személyesíti meg. S míg ízes beszédét, remek dinamikáját élveztük ennek az érett jellemszínésznek, arra is gondoltunk, vajon mi lett volna, ha a rendező a többi színész játékritmusát egy kicsinykét ahhoz a vonulathoz is igazította volna, amit Somló Ferenc, Losonczy Ariel, Agárdy Ilona és Ribár Éva szabott meg? Blaskó Balázs Danforth szerepében egy ravasz elmélkedőt, a hatalom megszállottj át, a tekintély ostoba hiúságát láttatta velünk. Néhány mozdulatát lényegesen élénkebbre vehette volna, mert egy ilyen zsarnokság nem így elmélkedik, a ravaszság nem ennyire meditativ, ha kegyetlenül akar lecsapni. Olgyay Magda, Urbán Andrea, Nemesházy Be­atrix, Solymosi Tibor, Fésűs Tamás, Győrvári János, Balogh András, Várhelyi Dénes és Horváth Ferenc jó epizódmegoldásokkal részesei a sikernek. Mert egyébként a darabválasztás és a játék az, Pilinyi Márta mértéktartó díszleteivel, jelmezeivel és a korábrázoló jelmezekkel, amelyeket Borsi Zsuzsa tervezett. Gáli László jelentős lépést tett itt és most a kornak, a mai szellemi forrongásnak is megfelelő, korszerűszínház felé. Hite szerintjátszatott, hitünk szerint „ érzi az idők lelkét”. És ez mindenképpen a vele együttgondolkodásra késztet minket is. F. A. 80

Next

/
Oldalképek
Tartalom