Hevesi Szemle 18. (1990)
1990/ 1-2. szám - SZÍNHÁZ - Farkas András: Bibbiena: Calandria
saját felesége, mert a pénzen mindent meg lehet és meg is kell venni. Fessenio minden kis titkos szolgálatért kéri jutalmát, azt a bizonyos borravalót, ami nélkül mi sem tudjuk elképzelni, hogy ez a mindennapi nyüzsgés olajozottan működnék. Innen a ruha és a célok forgatása, a másik becsapása és az az önzés, hogy én az én önzésemmel győzzem le a másik arcátlanságát. Valló Péter ezt a leplezést-leleplezést, a szavakban, tettekben, ruhákban és érzelmekben való bujkálást, a tévedéseket, megtévesztéseket szorozta-osztotta-cifrázta, olyany- nyira, hogy a végén Calandro már saját magát is alig ismerte fel a szédítő szédelgésben. Ettől is jó ez a játék, no meg attól, hogy a játék megértése végett is végig jól érthetően, hallhatóan mondják szövegeiket a komédia hősei és hősnői. A rendező elmélyülten foglalkozott a rendelkezésére álló gárdával. Végigelemezte, mit lehet kezdeni a mondatokkal, hogyan kell egy többrészes, sok fölé- és alárendeltséggel megszerkesztett tirádában a hangsúlyt úgy elosztani, a részeket úgy tagolni, hogy a közlés, a gondolat, az ötlet saját belső erejénél fogva robbanjon és hasson. Hosszú idő óta először tapasztaltuk itt, hogy nem a fölényes hadarás, a feladaton túljutás volt a színészek célja, hanem az, hogy magukkal rántsák a nézőket a játékba, elcipeljék őket a mediterrán városépítés terére, a kúthoz, ahol minden pletyka és sors megfordul. Mert úgy jó, ha a közösség állandóan ellenőrzi egymást, így szerethet, acsarogva udvarolhat ide-oda, netán még tisztességes is maradhat. Mert itt az urak gondolnak rosszat a szolgákról, a szolgák meg tudják, hogy az urak hol nem tisztességesek. És egyáltalán, mi a tisztesség? Calandro szalad minden szoknya után, felesége fiatal fiúba szeretett bele, vannak számkivetettek, pénzért leselkedők. És máris kész a komédiába fojtott nevetési alkalom. Calandrót Pálfi Zoltán személyesítette meg. öt pofozzák jobbról-balról — nem testileg —, de ő ebből semmit sem érzékel. Ezt a beosztást a cirkuszban untcrmannak hívják: ő hordja az egész játék terhét. Ezen a biztos, határozott alapon játszik a szolga, Fessenio. Csaknem gazdája fején táncol. Szövetkezik Calandro feleségével, Fulviával, aztán egy- gyel és ezerrel, míg a végén már maga sem tudja számon tartani, hányadán áll. De míg a bonyodalmakat szövi ez a Fessenio, azaz Csuja Imre, annyi mindent elmond-elkezd, befejez, irányít, megmásít, elindíttat, körbeforogtat, hogy a játékmesteri lelemény és ízlés is alig tudja követni. Jó, nagyon jó ez a fiatal színész ebben a tagbaszakadt szerepben. Érti, mikor, milyen hanglejtés hozza a hatást a játszadozó társában, társának és — a közönségnek. Ez az erőteljes stílus, ahogyan úgy istenigazából odacsap a játéknak és a szövegnek, nagyon kellemes meglepetésünk. Igazi, igényes színházat játszott ez a forrásban lévő egyéniség. No persze, tehette, mondhatnák mások. Hiszen a színház csapatmunka. Igaz. Itt van például a másik szolga, Fannio, azaz Kocsis György, ó szövege, helyzete szerint is tájékozatlanabb, mint Fessenio, de szolga, aki érti, hogyan kell helyezkednie, ha a szükség úgy kívánja. Érzi, belátja, hogy Csuja termetre is hasonló alkat, ezért úgy kell tartania magát, kellő távolságban térben és stílusban, hogy a két szolga ne fedje le egymást. Sokszor engedi Csuját jobb helyzetbe saját magánál, pedig nem egy szituáció őt hozná „dobásba”. A pályatársi önzetlenségnek-tisztességnek ez az esete is adalék ahhoz, honnan indítja el jellemformáló alakításait ez az egyébként lírai alkatú színész. Tunyogi Péter Ruffója — ugyancsak kabinetfigura Fel van öltöztetve a vajákosság minden kellékével, de úgy szélhámos, hogy minden tettével és gesztusával az ellenkezőjét is közli magáról. Czvetkó Sándor és Solymosi Tibor, valamint Fehér István ezek mögött a jól megírt figurák mögött tartják a hátteret, színesen, tarkán, jelzetekkel is gazdagítva azt, ami már amúgy is férfiparádé a javából A rendező azonban nem hanyagolta el a lányokat, asszonyokat sem. Csonka Anikó Fulviája jellemábrázolás is; tiszta szerepfelfogása és -mondása lélekben is tisztázza mindazt, amit a megcsalt asszonynál a férfiak hibaként, általában gúnnyal szoktak emlegetni Santilla — Simon Mari formálja meg — nem központi figurája ennek az erkölcsi példázatnak Is felfogható játéknak, mégis versenyben áll és marad, hogy elnyerje rokon- szenvünket és felfigyeljünk mértéktartó alakítására Pasqualetti Ilona végre a helyén sürög-forog a cserfes nyelvű szolgalány, Samia ruhá75
