Hevesi Szemle 18. (1990)
1990/ 1-2. szám - VERS - PRÓZA - Farkas András: Töredékek
SZEMÉLYZETIS: Az nem mentség! Súlyosan esik latba, hogy tanúk vannak rá: maga kijelentette, hogy példaképnek tekinti Fidel Castrót! ALKALMAZOTT: Mert le tudott szokni a dohányzásról, ami nekem sose sikerült. SZEMÉLYZETIS: Ugyan, kérem! Ez pont olyan, mintha azt mondaná: követendőnek tartja Ceausescut, mert annyira családszerető volt. Most már hiába is kaserolja magát, annak idején nem kellett volna közszereplést vállalnia! ALKALMAZOTT: Én, közszereplést? Ez csak tévedés lehet! SZEMÉLYZETIS: Tévedés? Hát Ferihegyen ki integetett, amikor Arafat érkezett? ALKALMAZOTT: Ez aljas rágalom! Én csak Bushnak integettem a múlt nyáron! Az esőben úgy megfáztam, hogy egy hétig nyomtam az ágyat. Deközben Szolzsenyicint olvastam. SZEMÉLYZETIS: Biztos, hogy nem Solohovot? Könnyű ám összetévesztem ezeket a Nobel-dijasokat! ALKALMAZOTT: Esküszöm! Egy volt kuláktól kaptam a Gulágot! SZEMÉLYZETIS: Erre még visszatérünk. Aztán mondja csak: véletlenül nem Vasas-drukker maga? ALKALMAZOTT: Tiltakozom! Világéletemben fradista voltam! SZEMÉLYZETIS: Úgy?! Akkor egyből vágja ki: hogy hívták a Ferencvárost ’54- ben? ALKALMAZOTT: ÉDOSZ-nak! SZEMÉLYZETIS: Nem nyert! Kinizsi volt! Beláthatja, hogy ezek után kétségbe kell vonnom politikai megbízhatóságát. Nem alkalmazhatjuk tovább, sajnálom. Minden jót! ALKALMAZOTT: Ki tetszik rúgni? De hát én családos ember vagyok! Mi lesz így velem? SZEMÉLYZETIS: Tudja, mit? Jelentkezzen az MSZMP-nél. Ott most lámpással keresnek elvhű kádereket a vezetőségbe! FARKAS ANDRÁS* Töredékek /. II. Mindent tudatlanul öröklünk, Azontúl történik velünk Ez-az, hogy hasznosak legyünk, Míg dolgozik agyunk, az öklünk, A csók legszentebb kényszerem. Folyton hozzd folyamodom, Ha érzek és felső fokon, Felvállalt sorsom ismerem. Majd minden élmény, ami föltűnt S letűnik, megesik velünk, Mi csak kapkodva érvelünk: így hurcol minket a mi Földünk? A csókban kínját felfalom S így egységgé válik velem. Lehet minden lényegtelen, Kínzó is sok nagy vonzalom, Pedig ha még mélyebbre látnánk, Amit a Lélek tartogatna, Sőt megtalálnánk azt a látványt, Súlyos teher a pillanat, Amelyben szánk forrót leheli, Mikor nem szavak vallanak, Ami Érette és Miatta Tanítgat minket annyi évig; Nyugodnánk: Minden majd beérik! így sohasem felejtem el, Mikor a száj a szájig ér - Eget ígér - hová, miért? ( ‘Részlet a közeljövőben megjelenő kötetből 33
