Hevesi Szemle 18. (1990)

1990/ 1-2. szám - VERS - PRÓZA - Bíró László költeménye - Zahemszky László: Párttagkönyv és perverzió

nak. A külföldre szökött mensevikek — Zsordanyija, Cereteli, Gegecskori, Robakidze — a grúz értelmiség egy részét a szétzúzott nemesség maradványaival együtt véres kalandba hajszolták. (Berija itt az 1924-es esztendőre céloz, amikor a grúz értelmiség egy csoportját fegyveres felkelés előkészítésével vádolták meg. A leszámolásban — mint tudjuk — Lavrentyij Pavlovicsnak már akkor is oroszlánr&ze volt.)

„Azóta teljesen új szovjet értelmiség nőtt fel nálunk — nyugtázta megelégedéssel Berija. — Ez 80 — 90 százalékban a munkásosztály, a parasztság és más társadalmi rétegek képviselőiből áll.”

Vagyis: a régi értelmiségnek csupán 10 — 20 százaléka élte túl a pogromot.

Beríja éber szeme mindenütt felkutatta a „megbúvó ellenséget” a tudományos és a művészeti életben. így például a batumifüvészkert tudós igazgatója is „elszemtelenedett burzsoá nacionalistának” bizonyult.

Marija Platonovna Orahelasvili — a kaukázusontúli pártszervezet első titkárának felesége — Grúzia oktatásügyi népbiztosaként sokat tett annak érdekében, hogy a Kaukázus Vaskezű őrének álmatlan éjszakái legyenek. Miután meglehetősen sokat hallott Sztálin favoritjának sötét múltjáról, bakui tartózkodásának éveiben megkísérelte kideríteni, hogyan került Berija a pártba.

1937-ben Lenin harcostársát, Mamija Orahelasvilit a nép ellenségének nyilvánították. Feleségével együtt börtönbe zárták, és rettenetes kínzásoknak vetették alá. Marija Platonovnát minden kihallgatás után vérbe fagyva, öntudatlan állapotban vitték vissza a cellába. Az utolsó napon a börtönőr megengedte, hogy az asszony megnézze magát egy tükörcserépben. Amikor meglátta, mi maradt egykori híres szépségéből — egy eltorzult, idegen arc, a fején ritkás, ősz hajcsomók —, ájultan esett össze. Úgy vonszolták ki a folyosóra, ahol közvetlenül a cellaajtó mellett agyonlőtték.

Lányát, Ketevant, akinek két kisgyermeke volt, lágerba hurcolták. Ketevan férjét, Jevgenyij Mikeladzét a börtönben kínozták halálra. A Paliasvili Opera és Balettszínház vezető karmestere volt. Berija parancsára a színházban tartóztatták le egy új darab dísz- bemutatója után — frakkban, kezében virágcsokorral... Mikeladze az opera igazgatóját, Akakij Cskonyiját követte a sorban. Pedig nem is olyan rég, 1937januárjában mindketten óriási sikerrel mutatkoztak be a grúz kultúra napjain, a moszkvai Nagy Színházban! A kormánypáholyban Berija*is ott feszített a vezér oldalán. A gálahangversenyt a Dal a vezérről című kórusművel nyitották meg, és a Dal Sztálinról cíművel fejezték be. A moszkvai szereplés után mind a színházat, mind a fellépő művészeket rendjelekkel és megtisztelő címekkel tüntették ki. A legmagasabb fokozatot Cskonyija és Mikeladze kapta...

(A grúz értelmiség elleni hajszával kapcsolatos az a jelenet, amelyről Julian Szemjo- nov számol be a már idézett dokumentumelbeszélés-füzérében, a Megíratlan regényekben. A történet idején — 1939-ben, a terrorhullám tetőpontján — Lavrentyij Berija már a Szovjetunió belügyi népbiztosa

„... Sztálin lassú léptekkel végigsétált dolgozószobáján, majd levett egy kalligrafikus, mondhatni, gyermeteg betűkkel telerótt papírlapot az íróasztaláról.

— Nézze meg alaposan, Berija — mondta Sztálin a levélre bökve. Berija megtörölget- te cvikkerét egy bársonykendővel, amelyet állandóan a belső zsebében hordott, kézbe vette a cédulát, és szeme végigfutott a sorokon. Az első néhány kötelező mondatot kihagyta, ott csupán arról volt szó, hogy Sztálin a haza üdve, esze és szíve, hatalmas géniusz, gyámolítója az elesetteknek, és így tovább, ebben a szellemben. De a harmadik bekezdés már megragadta Berija tekintetét:

„A nagyszerű karmester, Grúzia népművésze, amikor L. P. Berija dolgozószobájába vezették, már nem látott. A vallatások idején ugyanis megvakították. Beismerő vallomást követeltek tőle arról, hogy Paolo Jasvili és Tabidze költőkkel együtt tagja volt egy kártevőkből, kémekből áÚó csoportnak, amelyet Párizsból irányított Noé Zsordanyija egykori mensevik vezető, egy bizonyos Gestapo-tiszt társaságában.

AkarmestertbevonszoltákBerijaL. P. elvtárs szobájába, akié szavakkal fogadta:

— Önt munkatársaim leleplezték, és elegendő anyag áll a rendelkezésünkre, hogy hi28