Hevesi Szemle 18. (1990)
1990/ 1-2. szám - VERS - PRÓZA - Szakonyi Károly: Nihilisták (dráma)
KÁTYA: (csúfolva) Féltékeny, féltékeny! (Felugrik, kacag.) Tudja, mit? Jöjjön, megmutatom magának akiskutyákat. Fifinek kölykei vannak, aranyos, tarkák... Jöjjön! Vagy inkább itt ül, és emészti magát? ARKAGYIJ: Miért emészteném magam? KÁTYA: A féltékenység emészti! Bizonyítsa be, hogy nem így van, és jöjjön velem a kiskutyákhoz! Na. ne kéresse magát! / ARKAGYIJ: Ahogy parancsolja! KÁTYA: Ó, én nem parancsolok, csak a nénémnek vanjoga parancsolni! Én csak kérek! Én csak kérem magát! (Kintről a hercegnő hangja: Anna! Kátya! Anna!...) A nagynéném! Ä hercegnő! Jöjjön, ha nem akar vele találkozni... (Kjsietnek. Bejön a hercegnő.) Jean! (A főlakáj besiet.) ' FÓLAKÁJ: Parancsára, hercegnő! HERCEGNŐ: Hová menekültek Anna Szergejevna és Kátya? FÓLAKÁJ: Senki sem menekült sehová sem, hercegnő! HERCEGNŐ: Úgy, tehát bevárják Napóleon seregeit? Nagyon helyes! Nem fogunk megfutamodni! Nem adjuk fel az állásainkat! Éghet Moszkva, lángolhat a Kreml, mi régiek, kitartunk! Maga kinek a seregében szolgai? FÓLAKÁJ: Engedelmével, nem vagyok katona! HERCEGNŐ: Maga nem katona?! Amikor minden hazafi a csatamezőn ontja a vérét, hogy visszaverje annak a Bonapartének az ármádiáját? FŐLAKÁJ: Az az idő már elmúlt, hercegnő! HERCEGNŐ: Semmi sem múlt el! Azért, mert megöregedtem, még értek a politikához! FŐLAKÁJ: A napóleoni háború, méltóságos hercegnő, már a múlté! Már nagyon régen a múlté! Méltóztassék megnyugodni... HERCEGNŐ: (Toporzékolva.) Ne akarjon félrevezetni! Tüstént menjen, és jelentkezzen Iván hercegnél! Lóduljon! Menjen már! (Koppant a botjával.) FŐLAKÁJ: Ahogy méltóztatik... (KihátráL) , HERCEGNŐ: (Hirtelen magához tér.) J ai fiam... J ai fiam... És nem adnak enni... Éhes vagyok..: (Ismét hangot vált.) Iván herceg elküldi hozzám az embereit. És elvisznek innen. Még van pénzem, vagyonom, birtokom! Iván herceg befolyásos a kormánynál, külföldre vrsszük a gyémántokat meg a pénzt... Akkor aztán összeomolhat itt minden! Iván nem feledkezhet meg rólam! (Osszeborzong.) Nem jó öregnek lenni... Beeresztik hozzám a kutyát. És a kutya odapiszkít. Mert fél. Fél tőlem. Tőlem fél, mert öreg vagyok. Odapiszkít, ők meg azt mondják, büdös vagyok. A kutya büdös! Fél. Azért büdös. En is félek. Ez a különös tekintetű doktor! Ezek a fiatal emberek! Spionok! Mindent ki akarnak szimatolni!... (Elindul kifelé.) Hová dugják a leveleimet? Elrejtik Iván herceg leveleit... De megtalálom! A titkos- szolgálat emberei ott vannak mindenütt, segítenek nekem... A titkosszolgálatot nem lehet elpusztítani, hehehe... (Megáll, más hangon.) Egyszer, még régen, nagyon régen... réges-régen... igen! Iván herceg azt mopdta nekem a nársak alatt: Nous ferons un petit tour et nous regarderons les étoiles... És amikor felnéztem az égre, megcsókolt... (Bólogat, továbbmegy.) A kutya büdös, ők meg azt mondják, hogy én... mert öreg vagyok... (Motyogva kimegy. Csend. Kintről Anna Kacagása, és hangja: Hogy lehetséges az, hogy máris? Csak nem hagy itt? Bejönnek: Anna és Bazarov.) BAZAROV: Mit tegyek, Anna Szergejevna, apám vár, el kell utaznom. ANNA: Unalmas lesz az életem, ha elmegy. BAZAROV: (Kis éllel.) Arkagyíj itt marad. ANNA: Unalmas lesz. BAZAROV: Nem fog unatkozni. Maga olyan alapos körültekintéssel rendezte be az életét, hogy nem ér rá sem szomorkodni, sem unatkozni. A maga élete csupa szabály, napirend szerint él, a birtok ügyeit intézi, ellenőrzi a könyvelést... Ezek a dolgok teljesen lekötik. ANNA: Úgy gondolja? (Beleveti magát a sétától fáradtan az egyik fotelba.) Jól megsétáltatott! (Csend) Miért nem ül le? 23
