Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 3. szám - KÖNYVEKRŐL - FOLYÓIRATOKRÓL - Hat dühös ember az Új Idő-ben
A mindvégig érdekfeszítő könyvből kikerekedik az olvasó előtt Demény Pál nem mindennapos életútja, szinte máig tartó politikai-erkölcsi megbélyegzettsé- ge. Demény Pál 1901-ben született, Budapesten, liberális polgári családban. Mérnöki diplomát szerzett. A munkás- mozgalomba fiatalon, 1919-ben kapcsolódott be. A Tanácsköztársaság leverése után, 1919—1921 között a Kommunista Ifjúmunkás Szövetség (KIMSZ) egyik vezetője volt. Az 1930-as évek elején részt vett a haladó szellemű Társadalmi Lexikon szerkesztésében. 1924-től a KMP-n belül híveiből fokozatosan önálló csoportot hozott létre, amelyet a párttörténeti irodalom 1945 óta Demény-frakciónak nevez, s kemé- ményen minősíti azt. Például az 1976- ban kiadott Munkásmozgalmi Történeti Lexikon második, javított és bővített kiadásában ezeket olvashatjuk róla: „A nevével működő frakció, amelynek hatása főleg a főváros környéki iparvidékre terjedt ki, elutasította a'KMP antifasiszta egységpolitikáját, gátolta a két munkáspárt megegyezését, akadályozta a széles nemzeti összefogás megvalósítását. Ehhez rendőrségi kapcsolatokat is igénybe vett.” A lexikon idézett megállapításai a Demény-csoport politikájáról nem igazak, a rendőri kapcsolatokról írottak pedig legendák. Az igazság az, hogy Demény Pál és csoportja a szektás politika miiatt nem tekintette magát a Kommunista Internacionálé tagpártjának, illetve a KMP-n kívül működött. Csoportjának a második világháború végén jelentős szerepe volt Csepel kiürítésének megakadályozásában, a szökött és üldözött személyek százainak megmentésében. 1944 októberében csoportja nevében egyezményt írt alá a hivatalos KMP-vel, a háború utáni egyesülésről. A KMP részéről az egyezményt KajJc László írta alá. Az ellenforradalmi rendszer mindvégig üldözte Demény Pált, Horthy börtöneiben hat és fél évet töltött. A negyed- százados küzdelmet az ellenforradalmi Magyarország ellen, a felszabadulás után megszülető népi demokrácia nem honorálta. 1954. február 13-án, Peter Gábor, a politikai rendőrség vezetője letartóztatta. Innen ered a könyv címe: „A párt foglya voltam”. 1945 februárjától 1956 októberéig, 12 évig raboskodott, ismét árulással és frakciózással vádolva. 1946-ban ítélték el. Ez volt Magyarországon az első koncepciós per. Az 1956-os őszön történő kiszabadulása után, segíteni akart a szocialista rendszer megvédésében. Ezt a segítséget azonban az újjászervezett párt, az MSZMP, nem fogadta el. Igaz, 1957-ben jogilag rehabilitálták, de fel- szabadulás előtti, frakciósnak minősített tevékenysége miatt, politikai rehabilitációban nem részesült. Ma, 89 évesen, harcol a pártba való visszavételéért. Bár a hivatalos pártvezetés nem tartott igényt munkájára, ő azonban szorgalmasan dolgozott asztalfiókjának. „Evek” címmel készítette el első visz- szaemlékezését, még 1975-ben. A másik memoárját, „Börtönéveim” címmel, 1981 —82-ben írta meg. A harmadik munkáját, „Én, Baruch Spinoza” címmel, 1983- ban készítette el. Ez utóbbi kötete rövidesen megjelenik az Akadémiai Kiadónál. „Zárkatársam, Spinoza” címmel. Jelenleg „Találkozásaim” című, negyedik visszaemlékezés-kötetén dolgozik. Demény Pál küzdelmekben gazdag élete híven tükrözi a magyar munkásmozgalom történetének ellentmondásait. Aki ezt meg akarja ismerni, annak jó kalauza lehet Demény Pál kötete. (Medvetánc könyvek, 1988.) Szecskó Károly © Folyóiratokról LAPSZÉLRE Hat dühös ember az Új Idő-ben A gombamódra szaporodó heti-, havilapok és egyéb periodikák között, terjedelmével, mértéktartó külsejével rokonszenves jelenség az Üj idő. Hat ember, hat író, Csukás István, Gyurkovics Tibor, Hernádi Gyula, Nemeskürty István, Szakonyi Károly és Végh Antal fogott össze, hogy a mára kialakult társadalmi rendben, az induló új közösségi kapcsolatok rendszerében elmondja a magáét. Független irodalmi és közéleti folyóiratnak jelzik az orgánumot. Nem sok külső segítséget vesznek igénybe, a szerkesztőbizottság tagjai minden műfaji 85
