Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 3. szám - KÖNYVEKRŐL - Demény Pál: "A párt foglya voltam" (Szecskó Károly)
hetősen ismertek. Mit tehetnek az oroszok? Nyelnek egyet. Nem is egyet. „Na- wigare necesse est, vivere non est ne- cesse.” — Aztán a nyugati szövetségesekben csodálatos benyomást kelt Sztálin válasza Churchill táviratára, ami az ardenneki és strasbourgi ütközetek befejezése előtt érkezett és a szovjet of- fenzíva időpontjának előrehozását kö- nyörgi — tehermentesítés céljából: „A nyugati ütközet igen súlyos. Sürgősnek tekintem a dolgot.” (II. kötet, 214. old.) A szovjet offenzíva — megindul. Bámulatos, ahogyan Churchill és Roosevelt Sztálint dicsőíti ekkortájt. Az ódái szárnyalás Jaltában tetőzik, ahol — úgy tűnik — a szovjet diktátor mindenbe beleegyezik, ami Amerikának és Angliának jó. Elfogadja Roosevelt Egyesült Nemzetek-tervét. Támogatja a francia megszállási övezet ötletét. Elismeri Csang Kai-seket. Három hónappal az európai háború befejezése után, Japán ellen fordul. De közvetlenül Jalta után jön a kozmikus kiábrándulás. „Azt beszélték, Sztálin bolonddá tette a nyugati szövetségeseket. Helyesebb volna azt mondani, hogy saját i magukat tették bolonddá.” (217. old.) Hát azt képzelték, hogy a Szovjetunió megveri nekik a németeket, beszáll a japán háborúba, aztán visszavonul 1939-es határai! mögé? A korlátolt naivitás itt túl enyhe kifejezés: „Ahogy a német hatalom megsemmisült Kelet-Európábán, a szovjet hatalom ... kitöltötte az űrt. .. Egyedül kötötték meg a fegyverszüneti megállapodást a legyőzött csatlósokkal.” '217. old.) Churchillt aztán semmi sem gátolhatta abban — kivált tudatosan konzervált, már a közeljövőt iÉető szovjet- ellenes terveit figyelembe véve —, hogy nagyon is reálisan lásson. Csak neki volt háromdimenziós kapcsolata a vörös cárral. Nézzünk egy sokatmondó példát az angol szerző adataival. Az 1944 októberi, moszkvai Churchill-Sztálin—Molotovféle, viszonylag kevéssé ismert szatócskodásról van szó: „Sztálin örömmel ráállt az érdekszférák meghatározására, ami addig is alapvető politikai módszere volt. Churchill fölírta egy papírdarabra : Románia 90%, Görögország 90%, Jugoszlávia és Magyarország 50—50, Bulgária 75% orosz. Sztálin elolvasta, nem csinált vele mást, csak kék ceruzával vastagon kipipálta ... Aztán Churchill azt mondta: — Nem vélhető-e majd meglehetősen cinikusnak, hogy ezeket a kérdéseket, amelyeken embermilliók sorsa múlik, látszólag ilyen hányaveti módra intézzük el? Égessük el a papírt! Sztálin azt felelte: — Nem, tartsa csak meg! — Másnap Molotov kierőszakolta, hogy a magyarországi és bulgáriai hányadot változtassák meg 80% oroszra.” (II. kötet, 210. oldala) — A Marlborough hercegek ivadéka el volt ragadtatva .. . o°o J. P. Taylor értékelése, hogy „A vele járó minden mészárlás és pusztítás ellenére, a második világháború jó háború volt.” (II. kötet, 235. oldala) — vitatható, mert ez csupán a győztes véleménye, aki — úgy tűnhet — e háború nem kevésbé borzalmas következményeire hajlandó lenne fátylat borítani. De a minden tény és összefüggés megvilágítását igénylő olvasó és a munkát szabadon elvégző kutató egyaránt megőrizheti a szerző hivatkozását Maitland intelmére: „Könnyű megfeledkezni arról, hogy a régmúlt eseményei egykor a jövő eseményei voltak”. Tóth Béla Demény Pál: „A párt foglya voltam” A Magyar Televízió május elsejei adásában megszólaltatott két veterán munkásmozgalmi harcost. A riporter arra kérte őket, hogy beszéljenek a régi, hazai május elsejékről. A megkérdezettek egyike, a 90. évében járó Demény Pál volt, akinek fiatalos, szikár alakját most láthatta először a képernyőn a nézőközönség. Még az elmúlt év május 1-jén sem volt lehetősége a tévében való szereplésre. Vajon ki volt Demény Pál, akit Magyarországon 1945-től eltelt évtizedeken át, nyilvánosan nem lehetett látni és hallani, a különféle munkásmozgalmi munkák pedig csak mint pártellenes frakció vezetőjeként írtak róla? Erre a kérdésre adott választ a közelmúltban megjelent, „A párt foglya voltam” című kötet, amelyet Kiss József állított össze a Demény Pállal készített interjú szövegéből, illetve a munkásmozgalmi harcosra vonatkozó dokumentumból. 84
