Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 6. szám - SZÍNHÁZ - Hekli József: Színházi levél Berlinből
is takargató belső cseléd, aki már forgott más házaknál is, tehát nem a faluról hirtelen szökött bamba népség, ilyen legyen; valahogy csendesebben nagyobb hatást ért volna el. Kitűnő adottságai egy leheletnyivel több méltósággal hordozva, akár a játék főalakjává is növeszthették volna ezt a Nasztyát. Losonczy Ariel Tamarája az egyetlen foltmentes jellem ebben a történetben, ö a történelem által kiselejtezett cári eszmét szolgálja. Abban az időszakban van, amikor még remélhet, bízik szolgálatának eredményességében. Az általános harsogás közepette egyéniségének erejével, szemérmes gesztusaival hoz egy más világból — tiszta levegőt. Somló Ferencet vendégként üdvözölhetjük újra az egri színpadon Szmetanjics alakjában. A Jászai-díjas színész érett karakterábrázoíást nyújt át a közönségnek, jelezve azt is, amit játszania kell és azt is, ami ő maga: az apai hatalmát és társadlami gyávaságát egyeztető férfi. Tunyogi Péter Valerianja karikírozott figura, beleillik a rendező elképzeléseibe és a játékba. Párduc- vagy inkább macskalépteivel, suhanásaival az üresfejűség mintapéldányát testesíti meg, olyat, akinek mindig is talpra kell esnie, mert a feje, annak súya, nem húzza sehova. Megyeri Zoltán Anaotlija Tamara mellett a másik rokonszenves alakja ennek az ironikus játszadozásnak; vitalitása, az egyéniségéből fakadó derű áttör azon a szövegen és ruhán, amit a darabban ráakasztanak. A Jászai-díjas Káaty Endre Avtonomja remek epizódalakítás, azzal a nehézkességgel együtt, amit a ruha sem tud leplezni ebben a megjelenítésben. Afangel megformálásában M. Horváth József társa Kátaynak. Ök ketten tudják igazán, hogyan lehet néhány mondattal többet elmondani, mint esetleg a főszereplő akár negyvenperces szereplése. Az epizódokban láttuk Bárdos Margitot, Olgyai Magdát, Kőszáli Ibolyát, Nemesházi Beatrixot, Török Katalint, Balogh Ágnest. Kiss Lászlót, Németh Lászlót, Győr- vári Jánost, Mikula Sándort, Faraghó Andrást, Horváth Ferencet és Rábl Róbertét. Marcin Januszkiewicz díszletei és jelmezei a lengyelországi előadás adaptált változatai. A társadalmi mozgásokat vázoló személyek, a titkosrendőrség szürke és láthatatlanul közlekedő alakzatai jól közlekedhettek ebben a keretben. Jacek To- maszik koreográfiája némi kedélyt vitt az egyébként feszült ritmusú játékba. Summatim: nem árt a mai közönségnek egy ilyen életkép onnan, ahol már akkor sejtették, mivé válik egy polgárháború után az erős kéz által mozgatott szervezettség. Jól oda kell csak figyelnünk, hogy levonhassuk mai tanulságainkat. Farkas András Színházi levél Berlinből Berlin igen gazdag és sokszínű színházi életéről egy rövid újságcikk keretében aligha lehet teljes képet adni, hiszen a főváros több mint húsz színházában egyidejűleg mintegy félszáz darabot játszanka. A repertoár gerincét a klasszikus — főleg német — drámák alkotják, az igazi izgalmakat és a különlegességet azonban a legmodernebb külföldi és az újabb hazai művek biztosítják. Három színház, illetve azok műsorkínálata és rendezői koncepciója adja meg az alaphangot: az utóbbi évtizedekben számtalan változást és változtatást megélt Deutsche Theater, amely Thomas Bernhard A színházcsináló, Bertolt Brecht a Kerek és szögletes fe- jűek, O'Casey Kikeriki, Bulgakov Paris, Paris, Brenden Behen A túsz és más különleges darabokkal vezeti a mezőnyt, a Brecht—Weigel házaspár alapította Berliner Ensemble, amelyben az alapító teremtette sajátos, specifikus színpadi világ hatása, a fantázia, a valóság és az „izmusok” bizarr elegyéből komponált brechti újdonság a napjainkig elevenen él és folyamatosan, elemi erővel felsugároz. A Berliner Ensemble a német drámák mellett szívesen vállalkozik ominózus külföldi szerzők darabjainak a bemutatására is. Ezt példázza többek között Nyikolaj Erdman öngyilkosa és Satrov Kék lovak vörös füvön című remekműve is. A harmadik meghatározó színház — ez a cikkíró önkényes választása — az európai hírű Staatsoper és a patinás Humboldt Egyetem szomszédságában álló Maxim Gorkij Theater, amely a legizgalmasabb és legvitatottabb mai darabok színpadra fogalmazását kísérli meg. Volker Braun Átmeneti társadalom-ja, Claus Hammel Jönnek a poroszok-ja estéről estére zajos sikert arat a Gorkij Színházban. A többé-kevésbé átfogó képhez — hacsak egy felsorolás erejéig is — feltétlenül említést kell tenni még néhány színházról. Elsősorban a művészi megújulásra mindig kész és merész vállalkozásokba fogó Volksbühne-ről, amely a klasszikusok új83
