Hevesi Szemle 17. (1989)

1989 / 6. szám - VERS - PRÓZA - Tóth Béla: Cinkelt játékosok

íott avaréri rizlinget. Pőcze nem bánta. A két Kucu ráhúzta. Még a tüzes savószín szemű körzeti megbízott is rágyújtott, hogy „Traktoroslány a babám, virág van a traktorán ... ”, amikor az öreg Veres, az egykori gorlicei huszár őrmester bazaltkő ökle lezuhant az asztalra. Aztán rákezdte:

„Ki tanyája ez a nyárfás?

Nem az enyém, tiéd, elvtárs ...

De: majd hazajön a gazdája,

Oszt’ mehetsz az anyád kínjába ...”

Azzal elballagott. Vállai épp hogy kifértek az ajtón. Tudta mindenki róla, hogy 1944 decemberében űzőbe vette lányát kint, az Avaréren egy lovas román. Bizony, a világszép Veres Klárit... Pista bácsi elébük került. Akkora pofont mért le a lónak, hogy maga alá temette a felszabadító harcost. Azért a ló élve maradt.

Hunták már az ávéhások asztalánál ült. Alacsony homloka felhős ráncba ugrott, á la Joszif Visszarionovics bajusza gondterheltté konyult. Hevesen bólintott valamire, aztán felállt.

— Pőcze elvtárs, most egy kis záróra tényálladéka fog fennforogni. Most két óra. Háromkor kinyithatsz. Ütközben beszólsz Orosz Péter tanító elvtársnak. Itt várjuk. Hátul jöjjön be, a raktár felől.

A kocsma kiürült. Az ágit. prop. felállt, kihúzta magát:

— Parancs, elvtársak!

Kartai százados kigombolta bőrkabátját. Asztalra rakta TT 7,62-es pisztolyát, mert nyomta a derekát. Társa, Janik hadnagy, hasonlóan cselekedett.

— Ülj le, Frigyes. Parancsolj konyakot. Tűrhető. Ebből gyújts rá: az ellenség cigarettája. Pali Mail . .. Nos, megvan a plakátgyalázó fasisztánk, az a ti- tóista ügynök?

Kulturált, kellemes modorú, igen intelligens arcú ember volt. Azelőtt fog- technikus. Ö is megjárta Horthy börtöneit. Mert nagyon szerette a kilenc-tíz- éves kislányokat. No, persze, Debussyt is, Proustot is és a régi, szép porcelánokat.

— Kérlek, Ferenc... még ez ideig... pedig a rendőrség nyomkereső kutyákat is.. . A parasztok meg röhögnek,, hogy hát hova megy a kutya, ha meg- szagöltatják vele a sz a féceszt.

— Tévedsz, Frigyes. Megvan az emberünk, csak még nem tudja.

— Na de... de nekem megmondhatod?

— Sub rosa ...

— Hogy milyen Róza? Hát nő volt, a kutyaúristenit!

— Teljesen hülye vagy, kérlek. Tehát: titok. Páhy Dániel a tettes.

Janik hadnagy felmordult, s pisztolya agyára csúszott a keze. De csak egy pillanatra. Öntött magának és lenyelte. Belapított orrú, kissé késedelmes eszű- vé vert, levitézlett bunyós volt. Nem értett a finomabb vallatáshoz. Csak ütött. Tegnap is, Avarváron, Csányi Orbán beteg veséjét verte ronggyá. Hiába mondta Kartai, hogy azt csak hagyja. Az épet lássa el. Most már mindegy. Begajde- szolt a vén disznó az éjjel. Azt se akarta bevallani, hogy 1919-ben az Osten- burg-zászlóalj tagja volt. Utóbb Kartai megmondta, hogy Csányi Dénes, az öccse volt különítményes, aki most Münchenben él. És aztán? Egyre megy. A piszok horthysta. Nem, súgta aztán Kartai. Királypárti volt egész életében. És aztán? Egyre megy. Hunták elfelejtett inni. Meredten bámulta a körülköpködött köpőcsészét. Belül teljesen tiszta volt.

— Hogy Páhy? Jó, osztályellenség, gépészmérnök, volt páncélostiszt, de .. . de megjavította a „Vörös Traktor” téesz összes ócskavas gépét. Kiválóan mű26