Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 6. szám - VERS - PRÓZA - Magyari Barna verse
s ha felnyitod a szemed, a könnycseppek mögött ott tündöklik már a reményszivárvány. A világ nem mondhat le negyedik szimfóniádról. Abba építheted vívódásodat, melankóliádat, másságodat, felajzottságodat, fatalista voltodat. Nem vagy egyedül. Tévedsz. Ideért már Anatol is. Figyelj rá! — Táviratot küldök. Pétervárra hívlak. Beszélgethetsz Naprávnyikkal, a karmesterrel. Értékel téged. Elmúlik a láz, az önkívület. Az orvosok utazást javasolnak. Kóborolhatsz Európában. Elmegyünk Berlinbe, Svájcba. Reimsben, a Villa Richeliu-ben bérelünk szállást. Folytathatod az Anyegint. Mérlegelheted érzéseid. Megtisztulhatsz. Erre születtél, nem arra, hogy a szürkék hadához csatlakozz, s annak örvendezz, ami őket felvidítja. S mégis megajándékozod őket. Az emelkedettség kincseivel. Oda repíted őket, ahová soha nem szállhatnának. Az elkövetkező nemzedékek is ezért lesznek hálásak. Ne foglalkozz azzal a nővel! Feltalálja ő magát. Megszerezte, amiért sóvárgott. A nevedet. ö nem lép le a színről, az ilyesmihez csak a megkínzott kevesek kétségbeesése szükségeltetik. íme, a mecénásod! — Verekedje ki magát ebből a dzsungelból, öné az Ariadné-fonál. Az én teendőm az, hogy felkaroljam, hogy ne legyenek anyagi problémái. Küldök hatezer rubelt. Ne tiltakozzon, hiszen megírom: „Nem is tudja... mennyire szeretem és milyen nagyon kívánom boldogulását...” Miért akar... megfosztani attól a gyönyörűségtől, hogy a jövőjéről én gondoskodjam? Ha valamit öntől elvárnék, bizonyára megadná, nem igaz? Így már kvittek vagyunk. „Itt van már inasa, Alekszej is.” — Effélére ne vetemedjen többet. Mindnyájan rajongunk a maestroért. Elkísérem, akárcsak tanítványa, Kolja Konrad. Már szól is. — Példája megbabonázott. Nem szabad többé összeomlania. Hatott rám, gazdagított engem, s ezeket a tanításokat majdan továbbörökítem, hogy másokban is munkáljanak. Már csak azért sem volt hiába. (Folytatjuk) MAGYARI BARNA Feljegyzések ’89-ben ideg szálaimmal felkötözve füstölődik bennem az élet, így biztosan tartós lesz ez a depresszió érthetetlen érthetetlen kiabálom hisz rükvercbe ment a társadalom pedig egyesben volt az M.SZ.M.P. tél van forró vízben áztatom a csodát ha kiolvadt Kossuth Lajos kalapácsával kikalapáljuk a meggörbült Respublikát 20
