Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 6. szám - VERS - PRÓZA - Polner Zoltán verse - Pécsi István: Az utolsó akkord
— Szerény utcácskában béreltem egy lakást. Szépen berendeztem. Puha fészek... Sikoltani akartam, menekülésre gondoltam, de karjaimba zuhant. Mintha jeges vízzel csapnának szembe. Nem is egy, hanem számos vederrel. Mert folytatta: — Hát, adósság az van. Kissé túlköltekeztem, de az otthon, drágám, előbbre való. A fontos az, hogy az én nagyon tehetséges férjecském háborítatlanul dolgozhasson, s remek alkotásokkal kábítsa el a közönséget. Ettől szinte rosszul lettem. Agyam majd szétpattant. Nincs kiút. Ez a végzet. Bolondok házába vihetnek. Honnan teremtsek elő pénzt? Megint Mecknéhez forduljak? Ez elpazarolja Dárius kincsét is. Teremteni. Egy akkord se ötlik eszembe. Köröttem csetlik-botlik majd, s rázendít: — Mit hozhatok az én zsenimnek? — Hogy halad büszkeségem? — Öröm ihletőjévé válni... — Jé, még egy hangjegy se? — Nyugtalan az én uram. Körüldöngöm. Hátranéztem. Félelmetessé nyúlt, nőtt. Karjai csápokként közelítettek. A tárgyak testesedtek. Jézusom, rám zuhannak. A szörny hangja felerősödött. — Babusgatom... Feldübörgött az ellenállás: — Távozzon! — Utálom! — Undorodom magától! Rádöbbentem: — Atyaisten, megnémultam. Csak magamban üvöltök. — Nincs tovább. El innen! Magamra dobtam felöltőm, s szélvészként száguldtam a lépcsőkön, az utcákon. A Mindenség csillagfüzére metszőén világolt. Az emberek utánam fordultak, kérdezősködtek. — Hová... — Mi történt... ? Rájuk se hederítettem. Ez volt az önkívület: — Miért nem gondol rám senki? Testvéreim tisztában vannak tragédiámmal, de levél se érkezik tőlük. Brailovból se jön üzenet. Nagyezsda elpártolt tőlem? Segítenetek kellene. Egyedül nem bírom. Képtelenség tovább csinálni. Elegem van mindenből. Itt már csak egy megoldás létezik. Valami belső parancs morzézta. — Ott a Moszkva folyó. A jéghideg víz. Vége a dalnak. Ez a menet kátyúval zárult. Ne töprengj! Ugorj! Minél hamarabb. A csattanás. A hűs hullámok. Anyám szomorgott: — Kisfiam. Nem ez a küldetésed. Az idegeid mondták fel a szolgálatot. Rövidzárlat volt. A missziód az, hogy vergődésed a muzsikába szublimáld. Milliók azonosulnak veled. Nekik nyújtasz vigaszt, enyhülést, katarzist. Hittel vértezed fel őket, hogy semmikor se adják fel. Visszamégy. — Ne... nem... — Így lesz. Érzékenységed, felfokozott érzelmeid csapdájába estél. Csendesülj. Különköltöztök. Túllendülsz a válságon. Fuss hozzám, sírd ki magad. 19
