Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 5. szám - SZÍNHÁZ - György Ágnes: Miért érdekes?
éji álom vizsgaelőadását, melyet fél hétre a Magyar Színházba hirdettek és 5- kor eljátszották a nagyszínház nagytermében. Kárpótolt bennünket egy látogatás a helyi Művészeti Akadémián, ahol a végzős magyar és szerb-horvát tagozatosok „lázító” edzését láttuk: variációkat zenére, bemutatva a kulturált és csoportos testmozgás minden csinját-bín- ját. Bájosak, kedvesen, fegyelmezetten és a vezető tanár kedvébejáróan még rögtönzötten humoros jelenetet is kreálva, állták a vendégek kritikus pillantásait. Nagyszerű élmény volt a végzős magyar-tagozatosok előadása. Varga Mihály tanár úr osztálya kiválóra vizsgázott. Vitkievicz lengyel iró, különösen nehéz és nagyon költői művét Az őrült és az apácát választották. A rendezőtanár Váradi-Fiser Hajnalka bátorságát is tükrözi ez az előadás, melynek hét szereplője van és az őrültön és az apácán kívül a többiek mind mellék- szereplők. A két főszereplő, Walpurg, az őrült költő, (Simon Mihály), és Anna nővér (Videi Natália) nagyszerűen, fegyelmezetten és tehetségesen játszottak és a többiek is követni tudták az ő színvonalukat. A díszlet és a jelmezek tervezője Annamária Mihajlovic, szintén főiskolai hallgató. A darabot a színház színpadára berendezett, nézőtérrel megosztott, térben adták elő. Mivel a mű egy idegosztályon egy magánzárkában játszódik, nagyszerű ötlet volt gézbe öltöztetni a helyiséget. A mullanyag tekervényei és idus redőzete fokozta a játéklehetőséget, teljes mértékben hihetővé varázsolta a miliőt. A küldöttek véleménye sok mindenben eltért; az egyes darabok és az egyes szereplők megítélése egyéni ízléshez igazodik. De sok mindenben egyetértettünk; a végső konklúzióban pedig mindannyian: a novisadi Sterija-Fesz- tiválokat nem szabad abbahagyni, és bármit mondanak és éreznek is a „lebeszélő” vitatkozók: a fesztivál érdekes, még akkor is, ha nem mindig újszerű ! És szeretném azokat a műveket is látni, amelyek kimaradnak egy előválogatásnál. Ugyanúgy, mint az itthoninál. A fesztivál csak akkor teljes, ha minden társulatnak egyforma lehetősége nyílik „magát megmutatni”, és azzal és úgy, amivel az együttes szerepelni kíván. A zsűrik döntése pedig, sehol a világon nem független a körülményektől! De igyekezni kellene a maximális objektivitás kivívására. Akkor talán az olyan személyeskedő vitákat is el lehetne kerülni, mint amilyenek Novisadon is előfordultak. Reménykedjünk, hogy a jövőben így lesz. (Vége) György Ágnes AZ ÚTTÖRŐHÁZBAN Micimackó A. A. Milne regényéből írta bábszínpadra Dévényi Róbert ezt az állatokról szóló mesét. Tarbay Ede szerkesztett hozzá keretjátékot, így született meg az idei nyáron a gyerekeknek és a felnőtteknek kedves varázslat az Űttörőház- ban. Azt a szakma ismerői tudják nagyon jól, hogy a regény, vagy egyáltalán — akár a gyerekeknek, akár a felnőtteknek szóló mese — sokat veszít ham- vasságából, amikor azt átteszik a más műfaj által szabott keretekbe. Hangulati elemként elvész mindaz, amit akár a párbeszédekbe, akár a színpadon realizálható eseményekbe, jelzetekbe nem lehet beletömöríteni. 82
