Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 5. szám - SZÍNHÁZ - György Ágnes: Miért érdekes?
• Színház Miért érdekes? 11/2. Ami a vitát kavarta a mű körül, az nem az a kavalkád', amelyben I. Ferenc József, III. Viktor Emmánuel, II. Miklós cár, Rasputin és I. Petár (Ka- ragyorgyevics) találkoznak egymással, nem is az az első világháborús katonai pszichózis, mely szerint minden hadvezetés korlátolt és ugyanazokat a hibákat követi el, mint elődei, hogy minden rendszer kineveli a maga ellenzékét, de egyben meg is egyezik vele, azaz lepaktál az ellenséggel is, ha érdekei igy kívánják, szóval nem ez okozta a vihart, hanem az a tény, hogy a főszereplő kurtizán vérbajos, és Supilóval egymásba szeretnek. És bár a kurtizán vérbaját az ellenség megfertőzésére akarják felhasználni (micsoda diplomáciai trükk!), végül is Supiló vele nemzi az új jugoszláv állam eszméjét, mely ezek szerint fertőben fogant. Micsoda paradoxon! Valóban sértheti egyesek nemzeti érzékenységét! Ehhez képest már nem is számít ízléstelenségnek, hogy a megözvegyült király szeretője, haldokló apja ágyánál szeretkezik a trónörökössel. Abszurd helyzetek, abszurd történelmi drámákat írt, csaknem mindegyikben található kitalált vagy tévesen megrajzolt történelmi hős, helyszín, vagy szituáció. De az ifjúság Shakespeare-nél tudja, hogy nem történelmet, hanem mesét lát. Ba- karic művének viszont az a hibája — ha nem: bűne, hogy tükröt akar tartani a mai ifjúságnak és történelem helyett tálalja ezt az agyalmány-menüt. A játék stílusát, kritikusai, jarsz-nak nevezik, mely a commedia deli’ ar- te-k egyik alaptulajdonsága. E műből hiányzik a farsz-hoz szükséges könnyedség és népi humor. Vannak ugyan vicces politikai kiszólások benne, vannak komikus szituációk, de ezek egyike se humoros, inkább nyögvenyelések, erőszakolt párhuzamok, megmagyarázhatatlanul szükségtelen „odamondogatá- sok”. Csakhogy: ki olvas be, kinek? Ez nem világos. A már említett férfi főszereplőn kívül a két női figura alakítója kitűnő, ök mindent megtesznek azért, hogy a szerep hihető legyen. Nem rajtuk múlik, hogy nem az. Ezután került sor a szintén első drámás Radovanovic diplomaművére. A hamisítvány eredetije című politikai életképre. A szerző 39 éves és a belgrádi egyetemen filozófiát végzett, majd később újságíró lett, jelenleg a belgrádi 1. adás riportere, öt évvel ezelőtt a dramaturgiát is elvégezte. A darabnak, akkor, Eljön a holnap volt a címe, de ez a körülmények változása miatt módosult. Aki nem ismeri eléggé Jugoszlávia politikai változásait, az ném is tud egykönnyen eligazodni a lezajlott események között. Először volt a II. világháború, amikor még világos volt, hogy a partizánok a nép vezérével, Titóval, együtt harcolva a jobb és szebb jövőért küzdenek. Aztán eljött a béke és differenciálódtak az eszmék és a fogalmak. A pártalapítás, a szövetkezetesítés, a nőmozgalmak, a kulákok és a néppel szemben állók felszámolása — mindez a volt harcosok elképzelése és a helyi viszonyoknak megfelelően, a hazai kommunista eszmék szerint történt, helyi népvezérekkel. Aztán jött a kommunizmus „sztálini-módra”, amikor is az emberek kezdtek egymás ellen fenekedni és senkinek se volt elég jó: a másik hite. A népvezérek eltűntek és helyüket újabbak vették át. Majd a sztáliniz77
