Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 5. szám - TUDOMÁNY - Molnár Zsolt: Tudományos érvek bizonyítják
TUDOMÁNYOS ÉRVEK BIZONYÍTJÁK Egy barguzini sírban találtak rá Petőfi hamvaira Emlékszem, alig néhány napja teljesítettem a katonai szolgálatot, amikor az éteren keresztül világgá röpítették a hírt, Petőfi Sándor költő, forradalmár valószínűleg nem Segesvárnál esett el, sírját Szibériában kell keresni. A bejelentés mindannyiunkat meglepett, hiszen kisiskolás korunk óta azt tanultuk, hogy a tragikus kimenetelű csata egyik áldozata lett a magyar líra egyik legnagyobbja, valahol, valamelyik tömegsír mélyén alussza örök álmát. Néhány nappal később helyőrségünk vendége volt Nemeskürty István, történész, akitől megkérdeztem, vajon ő hogy vélekedik erről. Pillanatok alatt elöntötte a méreg, csalóknak, szenzációhajhászoknak bélyegezte azokat, akik Petőfi emlékét háborgatni merészelik. Mivel Nemeskürty Istvánt tiszteltem, becsültem, szakmai hozzáértését egy pillanatra sem vontam, vonhattam kétségbe, így le is zártam magamban a kérdést. Mígnem másfél éve újra fel nem vetődött, most már bizonyítékok tömkelegét felsorakoztatva az érvelés mögött. Nem kis büszkeséggel mondhatom, hogy az átlag honpolgárnál hamarabb és mélyebben megismerkedhettem a kutatás eredményeivel, mivel részt vehettem a Petőfi-bizottság egy pesti ülésén. Már akkor meggyőződhettem a szembenállók, a maradiak és irigységtől konzervatívok aknamunkájáról, a magukat Petőfi-kutatóknak nevezők mindenáron való ellenállásáról. Szerencsére az addig csendben munkálkodókra felfigyelt Morvái Ferenc, a Megamorv Kazánfejlesztő és Kutató Iroda tulajdonosa, aki felkarolta, anyagilag finanszírozta az igazgságra végre fényt deríteni akarók erőfeszítéseit. Ennek köszönhetően 1988 novembere és ’89 júliusa között öt expedíció járt a Szovjetunióban, követve Petőfi Sándor állítólagos útját. Felkutatta a szovjet titkos levéltárakban fekvő szabadságharccal kapcsolatos dokumentumokat is. Többek között ekkor kerültek elő Bem és Kossuth eredeti levelei, s kiderült, hogy körülbelül 1500 magyar hadifoglyot hurcoltak magukkal Szibériába a cári csapatok. Mindezen eredmények még ekkor sem voltak elegendőek ahhoz, hogy a Művelődési Minisztérium támogassa a kutatókat. Nemhogy pénzzel nem segítették őket, hanem a szükséges engedélyek megadására is sajnálták idejüket, energiájukat. Személy szerint Drexler Gábor mulasztásának köszönhető, hogy miután az expedíció kétséget kizáróan megtalálta Petőfi csontjait, a földi maradványokat mind a mai napig nem hozhatták haza. Ám nemcsak ez késlekedik, félő, hogy a hivatalos kérelem benyújtásának elmaradása kellemetlen helyzetbe hozza az ügy mellett mindeddig kiálló, az ásatásokra saját felelősségükre engedélyt adó Burját Autonóm Köztársaság vezetői. Ez év júliusában indult útnak gondos előkészítés után a csapat, melynek tagjai úgy határoztak, mindaddig nem térnek vissza szülőföldjükre, míg a költő földi maradványait meg nem találják. Barguzin polgáraiban segítőkész társakra találtak, akik falugyűlésen szavazták meg, hogy lehetővé teszik a zavartalan munkát a magyarok számára. A kecskeméti városi televízió munkatársainak révén filmszalag is megőrizte az ott eltöltött napokat, az ásatás izgalmas, feszült, majd boldog pillanatait. A nemzetközi antropológus bizott75
