Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 5. szám - TUDOMÁNY - Kiszely István: Barguzinban temették el Petőfit
• Tudomány KISZELY ISTVÁN Barguzinban temették el Petőfit 11/1. A sír előkerülése és állapota A barguzini 7-es számú sírt 1989. július 17-én, az ebéd utáni órákban találta a Megamorv Petőíi-expedíció, bár sírfoltja már a délelőtt folyamán megmutatkozott. Ekkor nagyobb felszínről takarítottuk le a fedőréteget. A burját-pravoszláv, valamint a zsidó-temető közötti területen ott volt a 7-es számú sír, ahová a „száműzöt- teket” temették. Mihail Karlovics Kuchelbecker 1859-ben meghalt dekabrista vezetőtől 8 méternyire északkeletre került elő a „Petőfi-sír”. Mint ezen a területen a többi sír, ez sem volt ma már megjelölve. Első nyomai a régészek által húzott 5. számú kutatóárokban mutatkoztak. Ezután ráásással tettük szabaddá a sírt Kibontása „aknaszerűen” indult. Amikor a kopanyán láthatóvá vált a sutura metopica (homlokvarrat) következtében a magas homlok, a mélyen ülő szemnyílás, a magas és keskeny járomív és a keskeny felső állcsonti (maxilláris) tájék, a további kibontást Bruce Latimer és Clyde Simpson végezték. Hamarosan előkerült a ferdén és kifelé álló bal felső szemfog, az alsó metszők fogtorlódása és az elöl hosszú, keskeny és a csúcsánál fölfelé álló „hegyes” áll. Ekkor a koponyát talajjal betakartuk és a sír előtt kb. 2X2 méteres területet, mintegy 220 cm mélyen kibontottunk, hogy ezen aknából a sír mellé állva nyugodtan dolgozhassunk és a szükséges fényképfelvételeket, a kihan- tolást, a kibontást és az in situ méréseket elvégezhessük. Aznap — július 17-e — estére sikerült a teljes sírt 170 cm mélységben szabaddá tennünk. A kis csoport minden tagja ott ült a sír körül egészen addig, ameddig csak valamit is látni lehetett. A hanyatt fekvő egyén in sita állapotában ép, boly- gatatlan volt. Ezt találtuk a barguzini temető általunk feltárt sírjai közül az egyedüli olyannak, amelyben a halott koporsó nélkül feküdt. A fej a tarkón nyugodott egy kicsit — mintegy 15°-nyira — balra fordulva; az állkapocs Iefittyenése következtében a száj nyitottnak tűnt. A halott bal kezét kissé a jobb váll felé hajtották, a jobb kéz könyökig a törzzsel párhuzamosan, majd ferde szögben a medence fölött nyugodott. A jobb láb nyújtott helyzetben feküdt, a bal láb kissé nyitottan; a lábfej kifelé fordult. A csontvázon egyedül a bordák első felső szélei és a bal medencelapát elülső része került elő korrodált állapotban; a csontváz többi része a sóderes-homokos vizet jól áteresztő humuszban szegény, laza kötésű talaj miatt jó megtartású volt. Humuszsavak nem marták ki a csontok felszínét. A bal térdkalács (patella), néhány kéz- és lábujjperc hiányzott; ezeket — mint a síroknál szokásos — nyilvánvalóan a talajban élő rágcsáló állatok (pockok, vakondok vagy más állatok) távolították el. Nagyobb területen való ásással, majd a 7-es számú sír környéke és alja talajának teljes átszitálásával sem sikerült e kis csontok nyomára jutnunk. Ezeket kivéve a 7-es számú sírban talált csontvázat jó megtartásúnak és teljesnek mondhatjuk. Július 17-ét követő három napon át a csontvázat in situ hagytuk; éjjelre betakartuk, nappal pedig szárítottuk, mert az előkerült csontok nedvesek, málléko- nyak voltak. Ekkor már részben a barguzini biztonsági emberek, részben pedig saját embereink éjjel-nappal őrizték a temetőt — különösen a 7-es számú sírt. A kibontáskor nagy óvatossággal jártunk el; csontközelhez érve már csak puha ecsettel dolgoztunk. Három nap múlva, július 21-én vettük fel először eredeti helyéről a koponyát. Ezt a koronavarrattól hátrafelé növények hajszálgyökerei borították, alatta foltokban, főleg a nyakszirti részen a fejbőrnek kisebb darabjai itt-oit megmaradtak. A 64
