Hevesi Szemle 17. (1989)

1989 / 5. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Kovács János: Stratégiák a nevelési rendszerek kiépítéséhez

«s egész viszonyában is meg lehet fogalmazni. Az iskolában hatások rendszere hat, éppúgy megjelenítve a hamis felfogásokat, mint a valóban tudományosan végigjárt utak eredményét. Sokszor fölvetődik az elit képzés viszonya a tömeges képzéshez.

A nevelő iskola és munkaiskola összehasonlítása szintén örök probléma. Az összevetések és a pedagógiai közgondolkodás értékes vonulatai azt következményezik, hogy az iskolák mint szervezeti egységek, mint nevelési folyamatok együttesét kezelik. A rajta kívüli szervezeteket vele szoros egységben működő, de a másság alapján megkülönböztethető integrációs lehetőségnek.

— Be kell látnunk, hogy az iskola, mint helyi nevelési rendszer ma még alrendszer, saját felsőbb kapcsolatainak alrendszere. A hibás beidegződések következményeként a közvetlen társadalmi környezetnek kellett alkalmazkodni az iskolához és nem fordítva. Ez megbosszulta magát abban, hogy sokkal inkább célt követő, mint célkitűző rendszerként kell a jelenlegi intézményekkel számolni. A fentről, szeletekben 'kapott célok szellemében a saját működésére alig figyelve végezte a végrehajtó feladatokat. Az ún. nagy nevelési rendszer nemcsak a célok köré tervezte meg az egyes részfolyamatokat (tartalmat, metodikát, szervezeti, mérési szisztémákat), hanem azok végrehajtását elő is írta. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy a centrális irányításnak is vannak értékei, különösen a szükséges homogenitás mértékéig. Nem lehet más program a korszerűsödő iskolában, mint az egyes és különös célfogalomnak a bevetése, amely közvetlenül igazodhat a közvetlen társadalmi környezethez. Azaz legyen az iskolának önálló célrendszere. Ehhez persze szükség van:

— önálló aktív szervezetekre,

— más logikára felépített iskolarendszerre.

— gazdálkodási biztonságra,

—• gondozott szociális viszonylatokra,

— megközelítőleg behatárolt etikai értékrendszerekre.

Mindezek a feltételek megrajzolják az önállóan céltudatosan működő iskola kontúrjait.

— A nevelési rendszer keretein belül szükséges megalkotni az iskola aktuális nevelési hierarchiáját. Nemcsak a célokat kell helyes logikával részcélokká elemezni, de a célhoz vezető utat is algoritmikusán föl kell építeni. A nevelési értékrendek alapján aktuálisan és távlatilag is meg kell határozni a törekvések belső hangsúlyait. Nem lehet egy időben totálisan és részletesen csak azonos súllyal kezelt nevelési feladata egy iskolának. Azt a gyakorlatot sem szabad követni, hogy bizonyos feladatokat ünnepi vagy más alkalmakkor kampányszerűen hozzárendelni.

— Időben föl kell fedni vagy meg kell teremteni, ki kell dolgozni a nevelési rendszer, így a helyi nevelési rendszer speciális értéktartományait is. Ezt úgy is fordíthatnánk, hogy a tanulók morális állapotához és a racionális célokhoz igazodva reálpolitikus iskolát kellene megteremteni. Csak olyat és annyit, de olyant és annyit kell célul tűzni és elfogadtatni a felnövekvő nemzedékkel, amelyet és amennyit biztonságosan, azonosulással el is várhatunk.

— Az iskola objektíve rendszerként működik. Nincs tehát semmi jogunk azt feltételezni, hogy teljesen tiszta lappal indulunk, amikor új vagy más helyi nevelési rendszer kialakításán fáradozunk. Tévedésünket csak a pontos és tudatos rendszerépítéssel kerülhetjük el. A most már működő intézményeket szembesíteni kell saját minőségére, saját működésére vonatkozó célokkal. A szembesítés mért eredményei jó eligazítást adhatnak a módosítás korlátáihoz, a vállalkozás nagyságához.

Különösen a környezeti tényezők alapos elemzése szükséges. Érdemes ebben Jándy megfogalmazását figyelembe venni, miszerint „a környezet mindaz, ami a rendszer irányításán kívül van, de a rendszer céljaival valamilyen összefüggésben áll”. Nem szabad tehát elfeledkeznünk erről a kettős meghatározottságról, következésképpen a két viszonylat dialektikus kapcsolatáról.

A környezeti hatások, és a környezet életének külön problémái mellett jelen időben nagyon nehéz, de szükséges a rendszer szabályozásának, vezérlésének az átgondolása. Az irányításnak számításba kell venni nemcsak a politikai rendszer működésének gondjait, válságát, hanem a képviselet, önállóság fejlődését is. Fontos és modellezendő kísérleteket kell tenni annak tisztázására, hogy a helyi nevelési rendszer környezeti integritása milyen területi, szervezeti és nem utolsósorban politikai mechanizmusok környezetében érvényesül. Az 1985. évi oktatási törvény például zöld utat engedett, a rendszerfejlesztésnek, azonban követhető modellek nélkül, egy sor szinte megoldhatatlannak látszó ellentmondást vetett fel. (Mindez visz- szahat a szabályozás minőségére és hiányosságaira.) Ezek a problémák nagyon rö59