Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Szakonyi Károly: Nihilisták (dráma)
kadatlan törni valami cél felé, de ma csak annyit kell mondania: minden badarság ezen a világon, s ezzel rendben is van, kész a siker... ARKAGYIJ: Kétségbeejtő, Pável bácsi, hogy mennyire nem értesz semmit! PÁVEL: Semmit? De azt látom, hogy mennyire az uszályába kerültél ennek a nihilista úrnak! ARKAGYIJ: Nem kerültem az uszályába! Mindez nekem is meggyőződésem! PÁVEL: Csak azt ne hidd, Arkasa, galambocskám, hogy tiétek a bölcsek köve... (Fenyicska szalad ki a házból kétségbeesve.) FENYICSKA: Pável Petrovics! Drága, Pável Petrovics, kérem szépen, segítsen. Nkikoláj Petrovics ... ARKAGYIJ (felugrik): Mi van vele? FENYICSKA: Nem érzi jól magát. Olyan sápadt.. . csak ül a dívány szélén, a szívét fájlalja, azt hiszem, jöjjön, kérem ... BAZAROV: Megnézem! PAVEL: Maradjon csak .. . (Kirszanov sápadtan, erőtlenül kilép az ajtón.) KIRSZANOV: Csak semmi pánik... ARKAGYIJ: Apám! Nem érzed jól magad? Mi baj? PÁVEL (mogorván, de lelkifurdalással): Na, mi történt? Felizgattad magad? Gyere, ülj le. Ide... Ültesse le, Fenyicska abba a nádszékbe.. . KIRSZANOV: Nem, köszönöm, majd egyedül... BAZAROV (követi a székig, a csuklójáért nyúl): Szabad, kérem? Hmmm. Gyakran tör önre ehhez hasonló rosszullét? KIRSZANOV: Nem ... nem mondhatnám. De már jobban vagyok, elmúlik ... BAZAROV (számolja a pulzust): Hmmm . .. Azért még nem kell nagyon vir- gonckodni. Megijedni sem kell, de ... ARKAGYIJ: Észlelsz valamit? BAZAROV: Majd adok cseppeket. Hmmm. És majd alaposabban megvizsgálom ... holnap ... vagy még ma ... (Fenyicska a háttérben halkan sírdogálni kezd.) Ezzel nem lehet viccelni. Kérem, ne izgassa fel magát. (Pávelnek.) És önt is megkérem, ne izgassa ... BAZAROV: Ezt mint orvos mondom. FENYICSKA (felzokog): Miattam van... Miattam! Nyikoláj Petrovics! Drága Nyikoláj Petrovics! (Kirszanovhoz lép, letérdel előtte, átöleli a derekát.) Bocsásson meg! Bocsásson meg, kérem! Bocsásson meg nekem az isten! KIRSZANOV (megrendültén és zavartan): Na, na, Fenyicska! Nem szabad! Állj fel! Fenyicska! BAZAROV: Ne csinálja ezt, kérem! (Igyekszik felemelni a földről a nőt.) FENYICSKA: Én vágyik az oka! Miattam van minden baj! Ó, hogy nem tudtam én is elpusztulni az anyámmal együtt! Drága Nyikoláj Petrovics... küldjön el engem. Küldjön el engem Mityával együtt, nem vagyok méltó, hogy a házában éljek, más asszony kell magának, Nyikoláj Petrovics, más asszony.. . akit nem kell röstellnie, aki miatt nem kell szégyenkeznie __ A RKAGYIJ: Hogyan?! KIRSZANOV: Fenyicska, ne! Ne! (Csend. Fenyicska lassan magához tér, elhagyja a zokogást, feltekint. Akkor kap észbe, hogy tapintatlan volt. Pável és Kirszanov nézik, aztán a fiatalemberekre tekintenek. Bazarov elsétál diszkréten. Arkagyij alig tér magához.) 43
