Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Lőrinczy István: Ujjgyakorlatok (Színjáték)
olvasottsága, műveltsége — nulla! Egyszer ott találtam őket a hálószobánkban, a madaras tapéták alatt, mikel; én választottam! Ott keféltek! Én meg csak álltam a könyvvel, amit éppen a férjemnek hoztam az egyetemi könyvtárból... KISUJJ: Milyen könyvvel? ZSANA: Hát — egy Sartre! KISUJJ: Szerintem így tiltakozott a férjed az egzisztencializmus ellen, amit te akartál ráerőszakolni! Na, mondd tovább! ZSANA: Hülye vagy, Kisujj... Én is hülye voltam! Fogtam a cuccomat, szó nélkül összecsomagoltam és elmentem! KISUJJ: Nem öntötted ki a nő szemét — jó családi hagyomány szerint sósavval? ZSANA: Á... és a férjemet se szúrtam le tőrrel! A nővéremhez költöztem... Akkor kezdődtek a nehéz napok. Állás nélkül, ismerősök nélkül! KISUJJ: Mire eladtad magadat! ZSANA: Aztán beköltöztem a városba, stricheltem és jött a szabályos kurva- ság — egészen az ötezerig! KISUJJ: Hű, de tudsz tömöríteni, te... Tényleg összeszámoltad a pácienseidet? ZSANA: Á! Csak nagyképűsködtem. Nem volt igazán ötezer! De azért egy évre nyugodtan számíthatsz kétszázat, és ez tizenkét év alatt kábé kétezernégyszáz ... KISUJJ: Annyi! Hogy tudsz számolni, kisanyám ... Adjál már egy szendvicset, mert oltárira megéheztem a dumádtól... ötvenezret biztosan nem kaptál senkitől, mi? ZSANA (átnyújtja neki a szendvicset): Siess Te, hallom jön valaki! KISUJJ: Siet a fene, mikor éhes vagyok ... ötvenezerért csak megehetem nyugodtan ezt a vacakot! Elvégre nem a láncaimat, csak az egyik ujjamat veszítettem el... De azért jellemző rád, mint minden nőre! Végig hallgattatod velem a sok nyálkás dumát, de arra nem vagy kíváncsi, hogy velem hogy-mi volt... Pedig nem hiszem, hogy bármelyik pasasod — beleértve a férjedet is — levágta volna néhány ölelésedért az ujját... Persze, ez meg az én hülyeségemre jellemző! Szerencsére a doki elhitte, hogy üzemi baleset volt! ZSANA: Beadtad neki, hogy a rakodásnál a kocsi oldala beleakadt a gyűrűdbe és lecsapta az ujjacskádat, mi? KISUJJ: A gyűrű helyét már nem is kellett megmutatnom, sose volt gyűrűm ... De azért szóltam valakinek a sörösök közül, hogy jól csapják be az ajtót. Nem is látták, hogy a kezem belül odatartottam. Aztán üvöltöttem! Ügy, hogy egész hihető volt minden! ZSANA: Méltányolom a szellemességedet, de tűnjünk már el innen! Unok itt csücsülni! KISUJJ: Én nem megyek sehová! Lefekszem, alszom egyet, akinek nem tetszik, elmehet! ZSANA: Na, akkor én megyek! Remélem jól érezted magad velem! Ideje már hazamenni a Lacihoz, mert még azt hiszi, hogy elcsavarogtam ... Az üvegeket majd vidd vissza a presszóba, megkapod értük a betét árát! Iparkodj hazafelé, azt javaslom! És, ha legközelebb megint kedved támadna valamelyik ujjadat levágni — csak szólj nekem — akkor újból nagy lesz köztünk a szerelem ... 33
