Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Páskándi Géza: A vigéc
MARGIT: Zajokról álmodtam... Nagy zajokról. A kocsi... a kert... (Ezt is nehezen ejti.) KÁDAS: De hiszen, ha Margit ott van (a fürdőszobára)..., akkor nem lehet itt... Én istenem ... Margit... tudod, ki van ott... ? MARGIT (bugyután): Ki... kikikiki.... kikikiki! ? KÁDAS: Jézusom! MARGIT (bambán): Oké. Oké. Oké. Oké. Oké. Oké. KÁDAS: Teremtő atyám. MARGIT: Klassz. Klassz. Klassz. Hapsi.... Hapsi... Hapsi... KÁDAS: Szűzmáriám. MARGIT (suttogva, nagyon nehezen ejti a szavakat): Becsületesnek kell lenni, Józsi. Hála a jótevőnek. Az adott szó kötelez. Az egyezség. Jó tett helyébe jót várj... A villából már csak ... már csak a ... kémény hiányzik, Józsi. Tarts ki, Józsi. Én ... kitartottam. (A fürdőszobából némi nyögés, lihegő hangok.) KÁDAS (magyarázólag): Bo... bo... borotválkozik ... MARGIT (szeme kitágul): Jézusmária. Kivel, Józsi, kivel? KÁDAS (kíméli): Egy... egy nővel. MARGIT: Egy nővel? (Elnyújtja.) KÁDAS: Igen. Tartja a habos tálat. Pénzes pamacsol. A férfi feni a borotvát. A nő tartja a bőrszíjat... Csitt-csatt... csitt-csatt... (Révetegen, mintha emlékeznék.) MARGIT (szörnyű gyanúval): Miféle nővel borotválkozik Kiprián, Józsi?! KÁDAS: Tudod felszedett az utcán egy repedtsarkút... egy fiatal kurvát . , rá se ránts ... Züllik a világ! (Rámosolyog, biztatón.) (Folytatjuk) Ahol Petőfi csontjait öntik: az Ulan Ude-I Minisztertanács épülete 21
