Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Páskándi Géza: A vigéc
SZUNNYAYNE: Fogadjunk, maga szerelmes a férjembe?! ZSUZSA (hamar jön a kávéval): Ezt... honnan veszi? SZUNNYAYNÉ: Ahogy végigmért, kedvesem. Én is épp így mértem végig elődeimet. De kár volt. Nem nagy fogás az én férjem, higgye el. ZSUZSA: Semmi közöm hozzá. Vőlegényem van. (Nyilván hazudik, ahogy szokott.) Olyan kávéfőzőnk van, amely hat másodperc alatt főzi ki a kávét. . . SZUNNYAYNÉ (Ügyet se vetve szavaira): Nagyon horkol, nem találja? (Be- leszürcsöl a kávéjába.) ZSUZSA: Igen, és szürcsöl is. (Gúny) SZUNNYAYNÉ: Nocsak, épp eleget tud róla. Magának is azt mondja, hogy cicababa? (Rágyújt.) ZSUZSA: Nem. Nekem azt mondja, hogy babacica. (0 is rágyújt, szemtelenül * a másikra fújja a füstöt. Meglepetéséből már magához tért.) SZUNNYAYNÉ: Mindig is eredeti volt! De nekem, nehogy gyereket csináljanak. Már van neki négy! Épp elég annyi részre osztani a jogdíjakat! Minél többen osztjuk meg őt, édesem, annál kevesebben uralkodunk rajta. Úgyhogy a maga gyermekének már nem érné meg... ZSUZSA: Maga csak ne törődjék a mi gyerekünkkel! SZUNNYAYNÉ (hűvös): Kérem. Én csak mondtam. Mit néz? ZSUZSA: Ebben sem hazudott! SZUNNYAYNÉ: Ugyan miben? (Közben kozmetikázza az arcát.) ZSUZSA: Azt a bibircsókot az orráról, azt is! Szóval a férje azt mondta, van magának egy csúnya szőrös szemölcse itt... a tarkója körül. Nem meri kivágatni, mert fél a ráktól... SZUNNYAYNÉ: Gusztustalan alak! Magát is épp így fogja kifecsegni. Sosem volt kimondott jellembajnok. Nem, a diszkréciót, kedvesem, nem neki találták ki. Undor! A higiéné sose volt erős oldala . .. Terepszínű gatyát vettem neki, kekit... egy kiszuperált ezredestől... ZSUZSA: No és a macskamosdás? SZUNNYAYNÉ: Ismeri azt az anyagot, mint a béka hasa, foltos ... Az élet rozsdafoltjai... Miféle macskamosdás? ZSUZSA: ó, csak megemlítette! Maga afféle kis macskamosdást szeret: úgy csak épp itt, meg itt... tapogatja vízbemártott ujjaival a testét, hónalját, mint vakok az ábécét... Aztán jöhet a negyedliter Cristian Dior! SZUNNYAYNÉ: Ezt merte mondani? (Elszörnyed.) ZSUZSA: Én nem kérdeztem. Ügy látszik, beszédkényszere volt. (Apró csend.) SZUNNYAYNÉ: Várjon csak . .. magát véletlenül nem Zsuzsának hívják? ZSUZSA: Véletlenül igen. (Fölény.) SZUNNYAYNÉ: Akkor helyben vagyunk. írt nekem magáról. Véletlenül a levelet is magammal hoztam. Nézze csak. (Kotorászik.) Azt hiszem ez az.. No igen... (Sillabizál is.): „Most épp egy tizenhét éves lánnyal futok. Pirospettyes ruhája van, képzeld...” Ezt nyilván azért írja, hogy pukkadjak. „Zsuzsának hívják. Egyébiránt hiszékeny kis fruska... viszont borzasztóan mohó ..már-már falánk..., sejtheted mire gondolok Az apja és anyja valószínűleg azért nézi el a dolgot, nehogy elkurvuljon. így mégis háztető alatt marad a piszkos ügy. Elvégre én komoly, családos férfi vagyok, a sihederek pedig mind hencegők, fecsegnek, s így elronthatják a lány jövőjét. Tehát rám van utalva." Ezt Írja egy komoly ember! (Gúny.) ZSUZSA: Nem igaz! Ezt nem írhatja! Mutassa! (Próbálja kikapni a kezéből, de az visszateszi a táskájába.) 14
