Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Páskándi Géza: A vigéc
SZUNNYAY: Engem maga itt nem fog terrorizálni! (Kitör.) Diktátor! PÉNZES: Én nem használnám ezt a szót. Igen csúnya, kompromitált kifejezés. Én mindig a szabad akaratára hivatkoztam. Arra alapozok ezután is, érti? A maga szabad akarata pedig nékem, dolgozik... És mindenki szabad akarata, különben rosszuljár! SZUNNYAY (rábámul): ördög! Csak tudnám... (Elharapja.) PÉNZES: Mit? (Kis szünet) SZUNNYAY: Hogy mivel hat az emberekre... mivel tud hatni? Ezekre? PÉNZES: Mivel? Elindítom a gondolataikat bizonyos irányba. Odacsalogatom és elviszem a gondolatukat a szakadék széléig, és onnan már nincs visszaút. Beleszédülnek a konklúzió mélységes szakadékéba, farkasvermébe. Szunnyay! Mint egy csapdába, verembe, tömlöcbe, ítéletbe! Volt, hol megtanulnom ... SZUNNYAY: Hát én nem zuhanok bele. Mint ezek! PÉNZES: Tisztelje őket! ök mind kenyérkeresők! Fizikai erővel! De maga?! Azért mondom, hagyja abba ezt a családi, ezt az atyai sztrájkot! SZUNNYAY: Jogom van a sztrájkhoz. Az alkotmány előírja! PÉNZES: No, no. Ezt sokan mondták már. Magának igenis kötelessége sokat és jól dolgozni. A képességei szerint. Nem teheti takaréklángra a tehetségét. Ehhez nincs joga a társadalommal szemben, amelynek alapsejtje, igenis, a család. Úgyhogy maga, míg engem lát — nekem nem fog sztrájkolni. Nem tiltom meg, de legalábbis — nem ajánlom, érti? Gondoskodom róla És most elmehet! SZUNNYAY (üvöltve): Egy sort se írok többé, egyetlen sort se! (Kirohan.) PÉNZES: Azt majd meglátjuk! (Besiet Zsuzsa.) ZSUZSA: Mi van itt, diliház? PÉNES: Ne túlozz! Menj utána. Csillapítsd le. Vedd rá, hogy írjon. ZSUZSA: Hogyan? PÉNZES: Mintha nem tudnád, te kis kurva. No menj. (Megragadja a mellét, s kifelé taszítja.) ZSUZSA: Ne fogdosson, hallja! PÉNZES: A melltartót fogdosom! A találmányomat! A hónaljmozgásod maga pumpálja! Nem esik jól? Eddig te hívtál. ZSUZSA: Nem igaz! Én azt nem úgy gondoltam. PÉNZES: Hát? ZSUZSA: Nem tudtam, hogy kell kezelni a maga hajszárítóját, azért hívtam PÉNES: Nem tudtad kezelni, mi? Hát majd tudni fogod. Sor kerül rád is, ne félj. Csak egyelőre az író úr fontosabb. Vele foglalkozz, ha azt akarod, hogy ne vegyek tőled vissza mindent. Siess! (Meglódítja, az apró sikoly- lyal el.) (Besiet Margit.) Megint a palacsintád? MARGIT: De hát... ebédidő van. PÉNZES: No és. Csak a parasztok szokták sötétben. (Margit engedelmesen bemegy a fürdőszobába.) Hagyd nyitva az ajtót, lássalak. (Margit vetkőzik a nyitott ajtónál, Pénzes félkézzel segít neki, a másikkal tárcsázni kezd.) MARGIT: Kinek telefonálsz? PÉNZES: Egy nőnek. MARGIT: S közben engem vetkőztetsz? 12
