Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Gombár Endre: Gondos nem disszidál (kisregény)
idegesítse a férjét, sem Dániában, sem idehaza nem számolt még be neki a a Parlagival folytatott koppenhágai beszélgetésről.) Teljesen kijött a sodrából Alig tudott szóhoz jutni. (Se nyelni, se köpni, ahogy mondani szokás.) —• De ... de... hogy ... hogyan ... miért? — Még maga kérdezi? — Hát... hát... én ... — hápogott még mindig szerencsétlenül Gondos. — Visszaélt hivatali beosztásával, és valótlan adatokat írt be az útlevélkérőlapra. Ez magának nem elég? — Micsoda? Hogy én??? — Pontosan maga! Az intézet egyik vendégével hívatta meg a feleségét Dániába. — De hát az a dán ... Az a dán költő ... azt... — Nincs időm vitatkozni magával, Gondos elvtárs. — De én nem... én nem vitatkozni akarok. — Ne is merészeljen! Ajánlom magának. — És az útlevélkérőlapra... én ... ? Hogy én valótlan adatokat ... ? — Maga, maga, Gondos elvtárs! Nem is a váci püspök. Majd az útleve- lesünkkel kitárgyalhatja. A jövő héten összehívjuk a fegyelmi bizottságot. Készemről befejeztem. Viszontlátásra. Gondos leforrázva kullogott fel a szobájába. Kivert kutyának érezte magát. Megalázták. Megszégyenítették. — De miért? Mi lehet ez? Mi történik itt valójában? — forogtak-kavarogtak a kérdések szétpattanni készülő agyában, de semmire nem tudott elfogadható választ találni. Amikor hazament, ezúttal ő hallgatott. Most ő akarja megkímélni feleségét az izgalmaktól. Meg úgy gondolta, hogy a fegyelmi tárgyalásig még sok minden történhet. De nem történt semmi. Ügyiratokat nem kapott, de be kellett járnia, mint máskor, reggel félkilencre. Ügy gondolta, hogy az első vádat, miszerint az intézet vendégével hívatta meg a feleségét Koppenhágába, még kivédheti. Azzal, hogy jóllehet a dán költő valóban a NMKI vendége volt néhány hónappal ezelőtt, de ő még ettől függetlenül, sokkal korábban megismerkedett és összebarátkozott vele, még egyetemista korában. — Igenám, de van-e rá bizonyítékom? — törte a fejét. Addig törte, amíg eszébe nem jutott, hogy annak idején néhány, nem túl hosz- szú, angol nyelvű levelet váltottak is egymással, és ha szerencséje van, a régi egyetemi jegyzetei és papírfecnijei között talán még ráakad egy ilyen levélre. Szerencséje volt. Talált egy régi levelet a dántól. összeült a fegyelmi bizottság. Kitűzték a fegyelmi tárgyalást. A bizottság olyan zord képpel ült a hosszú asztalnál, akár egy vésztörvényszék az 1848-as szabadságharc leverése után. Csupán egyetlen tagja vágott szelídebb ábrázatot (sőt, Gondos úgy látta, mintha titokban biztatóan rá is mosolygott volna), a Propaganda Osztály osztályvezető-helyettese, Kovács Gizella. Jelen volt az Ütlevél Osztály vezetője, Vámos Antal is. Gondos az első pillanatokban még izgult, de fokozatosan megnyugodott. Rájött, hogy alighanem meg tudja védeni magát. — Gondos elvtárs! — kezdte a fegyelmi bizottság elnöke, egy csoportvezető a második emeletről. — Az NMKI fegyelmi bizottsága lefolytatta a vizsgálatot az ön ügyében, önt elmarasztalta, és most összeült, hogy az ön jelenlétében határozatot hozzon. Gondos bólintott. — ön, hivatali beosztásával visszaélve, az Intézet egyik venedégével feleségét, Gondos Andornét, született Mészáros Anikót meghívatta Dániába. Fe7
