Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 4. szám - VÉSŐ - PALETTA - Pogány Ö. Gábor: A. Molnár - C. Pál Baráti Kör
műveivel indul az emlékeztető, e képek közül a „Fa alatt” című festményével való találkozást a beavatott műértők is a ritka élmények közé számíthatjuk. A Társaság névadó mestere ezen a kevéssé publikus alkotásán is teljes fegyverzetben tárta fel a pleinair festés titkait, az anyagszerűen traktált friss színek mellett a finom árnyalatok elbűvölő könnyedségét. Ugyanakkor Koszta József „Baromfiudvarban’ című remeke szintén egy múzeumi különlegességeket rejtő lakásból került a Vigadó Galériában, s ezúttal is feleleveníti a szentesi festő kontrasztosan is légies tónusait. A másik alföldi mestertől, Tornyai Ferenctöl itt egy virágcsendélet volt látható, melynek megfestésében készítője minden bizonnyal örömét lelte, mert piktúrájának egyébként drámai zaklatottságával szemben ezen a képen a közvetlen színbőség pompájával ábrázolta a választott motívumot. Kernstok Károly őszi tája is ilyen rendhagyó eset, ellentmond a róla elterjedt hiedelmeknek, hiszen nem a merész kísérletezőre, az újítás prófétájára mutat, hanem a kezdeti lépésekről értesít, amikor ő is a természetfestés kiaknázatlan esélyeivel próbált elszakadni az iskolás szabványoktól. A Társaság elnöke, Csók István a „Sárgaruhás lány” látomá- sos koloritjával tűnik fel a kortársak között, egy olyan kompozícióval, amelyiken tetten érhető, miként váltottak át színhasználatában a Nagybányán tanultak valamiféle pannon lírává, a Partium fényei puha párában feloldódó mediterrán hangulattá. Fényes Adolf, Glatz Oszkár, Iványi Grünwald Béla, Réti István, Rudnay Gyula festészetét legmegejtőbb sajátosságaikon keresztül értheti meg a Vigadó vendége, mint ahogyan a következő nemzedék nevesei, Aba Novák Vilmos, Bernáth Aurél, Boldizsár István, Elekfy Jenő, Egry József, Istokovits Kálmán, Mol- nár-C. Pál, Szabotka Imre, Szőnyi István stb. is kitűnő képekkel szemléltetik a kiállítás rendezőinek az elgondolásait. A plasztikák szervesen illeszkedtek a tárlat egészéhez. Beck ö. Fülöp, Kisfaludi Strobl Zsigmond, Lux Elek, Pátzay Pál, Sidló Ferenc, Szentgyörgyi István munkái a mesterség nemes eszközeiről tanúskodnak. Mély benyomást keltett Stróbl Alajos „Ifjú hölgy mellszobra”, mely a magyar képzőművészet klasszikusát a mesterségbeli tökély mintadarabjával képviseli. A tárlat bensőséges atmoszférája tömör jelképének Medgyessy Ferenc támaszkodó női aktja nevezhető, ez a bámulatos formai összhangot megtestesítő figura — egyszerűségével, dallamosságával — valóban a művészi teljességet példázza^ újból találkozva ezzel a főművel, egyet kell érteni, a potenciális versenytárssal, Ferenczy Bénivel, aki szerint Medgyessy a legjobb magyar szobrász, s világviszonylatban is az elsők között van a helye. A válogatás egyik szenzációs találata Szüle Péter „Leány könyvvel” címen jelzett arcképe. Megalkotójáról a bennfenteseknek nincs különösebb hízelgő véleményük, a Képzőművészeti Főiskola tanszékéről egykoron Kecskemétre száműzték, az intézmény nyári festőtelepére, mint akadémiai iskolázottságú konzervatívot, reménytelen Munkácsy-tanítványt. S most a magyar festészet legjobbjainak a képeivel bírja az összehasonlítást az ő portréja is. Bizonyos, hogy principálisának a hangvétele visszhangzik e művén, de a jellemzésnek, a festői kifejezésnek olyan fokán, ami több évszázados virtuóz előzmények dicséretes folytatása. A kép vitathatatlan kvalitása bizonyíték az M-C. P. Bartái Kör elképzeléseinek, a helyessége mellett, arra vonatkozóan, hogy a hagyományok, irányzatok létjogosultsága dolgában minden dogmatikus előítélet káros, a különböző művészi törekvések jól megférnek egymás mellett. Űton-útfélen hangoztatott ama bizonyos „önszerveződés” azért is halaszthatatlan a művészetek valahány ágában, mert így lehet felszabadítani a honi alkotó energiákat a privilegizált publicisták és a cézáromén bürokraták terrorja alól. Zsdánov koncepciója az üdvözülés egyetlen lehetséges liturgiájáról már a múlté, intézményrendszere — o demokratizálás tetszetős retorikájának terjedése közben is — makacsul őrzi pozícióit: a zsűrizők, munkaelosztók, közületi vásárlók, kiállítási menetrend-készítők, hatósági kegyosztók, alapítványi döntnökök agresszív rögeszmékből összetákolt segédletek alapján monopolizált fogalmazói kar jelszavait követelik. Perspektivátlan előnyökért igazodnnak a nagymellényű, elidegenedett klikkek hangadóihoz. A főhatósági igyekezettel fenntartott pangást a művelődés terén akkor válthatja fel egészséges mozgás, ha az egy akol, egy pásztor gyakorlata helyett alternatív művészklubok, egyesületek, társulatok, alkotóközösségek körül aktivizálódnak a szakmailag, eszmeileg egymáshoz közelállók. Molnár-C. Pál népszerűsítését vállaló Baráti Kör különbözőségek, az eltérések érvényesülését hiszi megtermékenyítőnek a műtermek csendjében is. A Szinyei Társaság emlékének élesztésével meghatározható ideák mellett voksolnak a Kör tagjai, ugyanakkor azonban önálló kiállításra ösztönzik a másként gondolkodókat. A Szinyei Társaság mellett akkoriban fellépett a Képzőművészek Űj Társasága, az Üj Művészek Egyesülete, a Munkácsy-Céh, 83
