Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Balogh Béni: Nagylelkűség a Nemzeti előtt
BALOGH BÉNI Nagylelkűség a Nemzeti előtt Pazar fénnyel sütött a júniusi nap. s ez Kétes Endrének oly furcsa volt.. . Ott, lent, a pusztán, a végtelen mezőkön, ezt természetesnek találta. De itt, a magas házfalak, a háta mögött hagyott gyárkémények erdei között grotesz- kül, mondhatni, érthetetlenül hatott rá. — Nevetséges — morogta maga elé, amint a 44-es villamosról leszállt —, hiszen itt is ugyanaz az éghajlat uralkodik . , . Ugyanaz?... Vagy talán mégsem egészen?... Kerek tíz esztendeje járt a fővárosban, s azóta mintha ez is sokat változott volna... Kevesebb a sötétszürke, kormos ház, a falak világosabbak, sokszínűbbek, s mintha az emberek arcán is valami könnyedség, valami derű lengene. — Vagy ez is csupán látszat? ... A közelgő nyár csalóka fénye? — töprengett tovább, miközben átlábolta az utca embervizét, s az árkádos gyógyszer- tár előtt várta a zöld jelzést. Nehezen akart engedő, szabad fény felvillanni. A járművek, az emberek, mintha vadlesen lennének, oly merőn néztek, figyeltek, szinte ugrásra készen. Ezalatt kiment egy 66-os, mellyel Budára, a Császárfürdőbe, a reumakórházba akart menni. Igaz, a tanévnek még nincs vége, de a beutalót meg kell ragadni, mivel a lába fáj, sajgatja a sok-sok átfagyoskodott tanyai tél. Végre zöld lett! Kétes tanító átbicegett a villamost váró járdaszigetre ... Sőt még tovább is ment ... Egészen az óráig, a nevezetes óráig .. . „Ott, ahol a hatos megáll... ” Maga sem tudta, miért jött idáig ... Talán élvezte, hogy végre mehet? — Affene — morogta. — Most újra vissza kell mennem, a 66-os a másik oldalról megy Budára. Már éppen indulni akart, mikor egy hirtelen jött kép megmerevítette. Egy vajszínű személygépkocsi suhant el az orra előtt, s a Nemzeti Színház háta mögött levő kocsiparkoló széléhez kanyarodott be. — Ö volt — lepődött meg. — Semmi kétség ... az arcéi ...........az orr, ... az e rős száj ... Verebes Menyhért, az író ... A nagy író ... A befutott... akinek írásai szinte szalagszerűen jelennek meg a különböző napilapokban, folyóiratokban . . . Vajon hová tart? Nem sokáig kellett ezen Kétes tanyai tanítónak töprengenie.. . Az egykori sudár termetű férfi, most kissé elhízva, kicsit kacsázó léptekkel közeledett az óra felé. — Megismert — suhant át Endrén az öröm. — Hiába, nem felejtette el a régi éveket... A képzőt . .. , a hajdani tanyai iskolát, ahol vele tanított. No .. és ... az anyagot. A sok-sok dokumentumot, amit én adtam neki... En ... És ennek alapján írta a „Savanyú levél'' című regényét... Igen ... Erre kapta a József Attila-díjat is .. . és Endre barázdáit arcán már készülődött a boldog nevetés ... Sőt ... a bőröndöt is letette . .. így könnyebb lesz a baráti ölelés .. És Verebes Menyhért, a nagy író közeledett az óra felé ... — ízé — köszörülte a torkát Endre. 36
