Hevesi Szemle 17. (1989)

1989 / 4. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Sárhegyi István: Látogatás az egri Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban

mos olyan kartárs vonul nyugdíjba, aki valójában létrehozta ezt az iskolát, az isko­la életében meghatározó szerepet játszott. Például magyarból, történelemből, mate­matikából, biológiából. A helyettesítésük, pótlásuk nyilván nagy feladat. Nem szám- szerint. A jövő tanévtől tíz új tanár kezd a Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban taní­tani. Nem akarom elmondani, hogy hányszoros tanári túljelentkezés volt. Természetesen számunkra is gond a nyelvtanárt!ián.y, pedig itt működik a megye legnagyobb létszámú angolos munkaközössége. A szabad idegen nyelv választás tá­masztotta új igényeket azért ki tudjuk elégíteni. A tantestület közérzete, hangulata bizakodó, elszánt. A korábban említett megújulást a többség akarja, el is várják tőlem, hogy azt ösztönözzem. Az is természetes, hogy több munkáért magasabb fi­zetés jár. — Valamikor az iskola csapatai a különféle sportágakban kiemelkedő eredmé­nyeket értek el, ma viszont kevesebbet hallani ilyen sikerekről. Mi lehet ennek az oka, s hogyan lehet ezen segíteni? — Némi visszaesés biztosan van. Ugyanakkor szerepe van annak is, hogy az egész diáksport helyzete rendezetlen. Szűkült azoknak a rendezvényeknek a köre, ahol a gimnázium tanulói az iskola színeiben indulhatnak. Illetve elindulnak, ott vannak — korábban már szóltam is róla —, csak más egyesületeket képviselnek. — Milyennek ítéli meg a tárgyi feltételeket a Szilágyiban, hol szőrit legjobban a cipő. milyen kilátások vannak a jelenlegi helyzet megváltoztatására? — Az iskola épület- és terem viszonyai egészében elfogadhatatlanok, az intéz­mény múltjához méltatlanok, a több száz tanuló számára kényelmetlenek, az ott dolgozó — és nem is rosszul dolgozó — tanárok számára megalázóak. Egy épület együttesben található a Szilágyi Erzsébet Gimnázium, az Alpári Gyula Közgazdasági Szakközépiskola, a József Attila Kollégium és a Családi Intézet. Már számos helyen elmondtam, szinte kivétel nélkül együtt is értettek velem, hogy a Családi Intézet jellegénél fogva nem való iskolai környezetbe. A főbejáraton a Szilágyi Erzsébet Gimnázium, a József Attila Kollégium és a Családi Intézet osztozi.k. Már az is gondot okoz, hogy a belső épülettömbben lévő kollégium bejárata kitolódott a Kossuth utcáig, hiszen ez azt jelenti, hogy a Szilágyi Erzsébet Gimnázium területén Eger szinte valamennyi középiskolása átmehet. A Családi Intézet jelenléte viszont azt, hogy a hivatali órák idején az egész város Azt hiszem, ennyire nyitottá tenni egy iskolát veszélyes. A másik gondot az jeleni, hogy olyan viszonyokat teremtettek, hogy két szomszé­dos intézmény, nevezetesen az Alpári Gyula Közgazdasági Szakközépiskola és a Szilágyi Erzsébet Gimnázium csak egymás rovására terjeszkedhet. A földszinti fo­lyosónkon együtt vagyunk a/József Attila Kollégiummal és az Alpári Gyula Köz- gazdasági Szakközépiskolával. Ezek után vegyem komolyan azt az iratot, amit alá­írattak velem, amikor hivatalosan is átvettem az iskolát? Hogy mit jelent négy egy­mástól távol levő épületrészben tanítani, csak az tudja, aki csinálta. Viszont aki, vagy akik hagyták, hogy ez a szükségtelenül lehetetlen helyzet kialakuljon, bizto­san nem. — Milyen szerepet szán a munkaközösségeknek? Az eddigieknél sokkal nagyobb szerepet. Szerintem a munkaközösség — élén a szaktanárok által választott munkaközösség-vezetővel — az oktatási intézmény alapvető funkcionális egysége. Kellő hatékonyságú munkaközösségi tevékenység hiányában, bármilyen furcsa, a szaktanár szakmai érdekeit nem képviseli senki. Azon a területen nem, amely fő feladata, amely munkája megítélésének #6 szem­pontja kell, hogy legyen. Az igazgató ugyanis nem érthet minden tantárgyhoz, a szaktanácsadó inkább csak más intézmények eredményeivel tudja szembesíteni a tanárt. Jól működő munkaközösséggel megoldható a tanítás, a tanár szakmai te­vékenységének belső, folyamatos ellenőrzése is. Az igazgató fő feladata a munka- közösségek tevékenységének összehangolása. — Milyen célok elérése esetén lenne elégedett az intézményben folyó munkával? — A feladat, amit vállaltam, rendkívül széles körű. Teendő rengeteg van. Most még nem tudok olyan időszakot elképzelni, amikor azt mondanám, hogy minden kész, semmi teendő. Ugyanis a korábbiakban említet valamennyi célt el kell érnünk Sárhegyi István 68

Next

/
Oldalképek
Tartalom