Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 4. szám - VERS - PRÓZA - Lőrinczy István: Ujjgyakorlat (színjáték)
ZSANA: Pontosan ötezer volt, megszámoltam... Na, hát kezdem: állami gondozott voltam, de jelesen érettségiztem. Aztán Debrecenbe a Kossuth Lajos Tudományegyetemre vettek fel... A Nagyerdőn laktam, kollégiumban ... Már az első héten megvesztek értem a fiatal tanársegédek! Az évfolyamtársaimról nem is beszélve! Akkor épp a miniszoknya lett a divat, én meg a legminibbet hordtam! Egy szobrász — aki azóta Mun- kácsy-díjat is kapott — állandóan rádumált, hogy aktot készíthessen rólam. „Isteniek a melleid, meg a hosszú combjaid” — így mondta! KISUJJ: És milyen igaza volt annak a Munkácsy-díjnak! ZSANA: De a szobrom sajnos nem készült el, mert egy felesége volt a művész úrnak, aki legalább nyolcvan kilót nyomott! KISUJJ: Ne csigázz már, térj a lényegre! Megveszek a kíváncsiságtól, meg a szomjúságtól (isznak, ki-ki a saját üvegéből). ZSANA: Ezután nem volt senkim — egy időre, pedig nagyon nehéz volt a sok klassz, fiatal férfi között, bár már rég nem voltam szűz, mert az én bátyáim meg gyorsabban szaladtak, mint én! KISUJJ: Kár, hogy nem voltam a bátyád! ZSANA: Éjszakánként, ha nem tudtam aludni a melegtől, éreztem a Nagyerdőről a hársfaillatot, ilyenkor elindult a kezem és simogattam magamat... Pedig micsoda lovagjaim lettek volna! A színház bonvivánja félnapig hajtott rám a strandon! A menyasszonya ugyan a medencéből fenyegette ököllel, de ez őt nem zavarta! A strand szépének is megválasztottak! Királynői koronám is volt, de a férjem széttépte a koronámat! KISUJJ: Ez volt az, akibe beleestél? ZSANA: Az orvosi karra járt és ő is cigány volt... Talán a Hunyadi Mátyás hollóinak lehetett olyan kékesfekete szine, mint az ő hajának ... Száz- nyolcvan magas volt, atlétizált, futott... KISUJJ: Ne idegesíts, te! Ki nem állhatom a szépfiúkat, pláne, ha még atlé- tizálnak is! ZSANA: Megértelek, kisfiam, megértelek... Az első találkánk az erdőn volt! Egy pádon csókolóztunk, ott a Tóth Árpád-szobor mellett... KISUJJ: Annál a „furcsa, ferde fánál” — ahogy „hajlik a patakon át?” ZSANA: Te ezt tudod? Én is! De akkor ez nem érdekelt. Eszméletlenül ha- rapdáltam a fiú száját, annyira, hogy vérzett is neki. Még aznap este felvitt a lakásába, és az övé lettem... KISUJJ: Hányszor? ... ZSANA: Nem számoltam, kisapám, bódult voltam a szerelemtől... KISUJJ: Hijj, nagyon fogy ez a konyok! Te enni is kéne valamit! Adjál már egy szendvicset, na! (ZSANA kivesz táskájából két szendvicset.) KISUJJ: Jól van, kösz! Folytassa, nővér! ZSANA: Te, ha még egyszer nővérednek szólítassz, feljelentelek biztosítási csalásért! KISUJJ: Ez nem sértés, te! És nehogy feljelents! Hiszen tönkremegy a népgazdaság, ha rájönnek, hogy hatvanötezer forinttal megkárositottam a dolgozók államát! ZSANA: Tőlem ne félj, Kisujj! Na, szóval feleségül vett két hét múlva a Dezső... KISUJJ: Dezső? De hölgyem, hiszen ez egy közönséges papagájnév . . (Folytatjuk) 21
