Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 4. szám - VERS - PRÓZA - Simonyi Imre költeménye - Páskándi Géza: A vigéc
PÉNZES: Nagyon egyszerű kis masina. Felgyorsítja az időt, a fejlődést. Mint a nagyító ... pillanatok alatt feltupírozza az apró dolgokat. Ez az első gomb kikölti a csirkét. A második a növekedését, hízását veszi sebesebbre, eteti, itatja ... Szóval egy perc itt bent több, mint egy hónap kint az életben. Még egy kis szemétdomb is van benne, nézzék, ahol kapirgálhat! (Kinyit egy ajtócskát.) Ez a gomb levágja, ez a gomb megkopaszt ja, ez a gomb megsüti... KÁDAS (elbájolva): Ez az idripiciri pedig megeszi. (Hasát simogatja.) PÉNZES: Tessék, meg lehet kóstolni. Hozok tányérokat! (Kisiet.) MARGIT: Képzeld, apu, egy tojást teszünk be itt és máris sültcsirkét kapunk! Megtakarítunk annyi munkát, fáradtságot... Üjabb szabadidő áll rendelkezésünkre! (Lelkes). KÁDAS (suttogva): És mit csinálsz a szabadidődben... kurva. (Jön Pénzes.) MARGIT (halkan): Már harmadszor ezt meri mondani nékem, Pénzes úr. (Hangosan.) ö mondhatja nekem, hogy kurva, de te nem. Meri: néki a kurvája vagyok, de neked a feleséged ... PÉNZES: Békesség, békesség! Folytatom. Egyenek! MARGIT: Pszt. Folytatja. Együnk. (Azok falánkul esznek.) KÁDAS: (csücsörítve): Isteni! MARGIT: Jaj, de fincsá! KÁDAS: Aki ételt italt adott! MARGIT: Annak neve legyen áldott. (Ezt többször is. Ha a darabot két részben játszanák, itt. lenne a függöny és szünet.) (Margit magához öleli a masinát, kirohan.) (Kis csend.) PÉNZES: Na, Kádas... hogy állunk azokkal a szavakkal? Várjon, kattintsam fel a hangulatvilágítást! (Apró szünet. Kádas pislog a vakító fényben.) KÁDAS: Uram, rájöttem, hogy el akarok felejteni... néhány nevet, dátumot, szót... PÉNZES: Csakhogy megjött az esze, Kádas, Derék dolog! Halljam! KÁDAS: Ferencz József császár! Szarkaláb! Szilfa! Zsálya! Csermely! Csurgó... csurgó ... (megakad.) PÉNZES (noteszt vesz elő, kipipálta a szavakat) Ez eddig hat. De vigyázni, mert ellenőrizni fogom s akkor nem lesz több automata. (Hirtelen.) Luther Márton?! KÁDAS: Muszáj? Repdes a szeme. PÉNZES: Semmi sem muszáj, Kádas. Maga önkéntesen mond le ezekről a nevekről, szavakról. Ezt majd egyébként írásba is adja. Önként és szabad akaratból. PÉNZES: Cervantes? KÁDAS: A Don Quijote-ot úgyis olvastam. Még ifjúsági kiadásban. Istenem, milyen rég volt... PÉNZES: Tolsztoj! Kádas, Tolsztoj! KÁDAS: A háború és békének úgyse jutnék a végére soha... (Csüggedés) PÉNZES: Tehát Cervantes. Tolsztoj. (Jegyzi.) Petőfi? KÁDAS: Marad! PÉNZES (szúrósan): Szóval marad? KÁDAS (zavartan): Hát... legalábbis .. . egyelőre. PÉNZES: A maga dolga... Titulesco? KÁDAS: ön ... ön francia műveltségű? 9
