Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 4. szám - VERS - PRÓZA - Simonyi Imre költeménye - Páskándi Géza: A vigéc
KÁDAS (tehetetlenül topog, mint aki nem tudja mit tegyen): A kulcsot.. miért kellett a kulcsot...? PÉNZES: Jön a huzat a kulcslyukon. Több tapintatot, Kádas! Több tapintatot! KÁDAS: Margit! MARGIT: Mi van? KÁDAS: Mit csinálsz te ott? MARGIT: Hálálkodom a jótevőnknek KÁDAS: Hogy-hogy? Mi dolgod neked ott? (Hallgatódzik.) MARGIT: Segítek borotválkozni. PÉNZES: Húzd le a bundámat! A"konnektorba, Margit. Pompás kis masina! Jó szőrös, mi? Micsoda bunda! MARGIT: Hát megveszed a farkasbundát? Meg? KÁDAS: Megint kezdi! Fejezzék be hamar! Nekem is oda kéne mennem PÉNZES: Várjon, csak lehúzom ... KÁDAS (kisvártatva): Lehúzta? PÉNZES: Most kezdem. (Nyögés.) KÁDAS: Mi történt? PÉNZES: Reggeli torna! Széthúztam az expandert! KÁDAS: Ilyen erős szakálla van? (Topog.) PÉNZES: Mint a drótszőrű foxi! Még serceg! Hallja? KÁDAS (lojálisán): Elektromos kisülés... istenem, amikor a tanár úr megmagyarázta a gimnáziumban ... MARGIT: Mit hallgatódzol, Józsi? Menj és olvasd el a reggeli lapot! Hozd be a rántottét Pénzes úrnak! (Kádas kisiet, azok kijönnek ziláltan.) (Kádas is jön a rántottával, leteszi. Nem néz rájuk. Margit elrendezi az asztalt.) KÁDAS: Ne tedd elém ezt a sárgát... (A rántottára, kell valakire haragudnia.) MARGIT: Hát nem is! Ez a Pénzes úr reggelije! (Az hozzákezd) KÁDAS: Eszembe jut róla, hogy be kell mennem ... oda .. . PÉNZES: Mi jut magának eszébe az én reggelimről, Kádas? (Fenyegető.) KÁDAS: Én felnézek az ön reggelijére, uram. (összezavarodva.) Az ön gasztronómiai ízlése kifogástalan. PÉNZES: Ki az ételemet utálja — engem utál, érti? KÁDAS: Szó se lehet róla! PÉNZES (kegyesen): Menjen csak. (Kádas berohan.) MARGIT: Sül ki a szemem, drága Pénzes úr. Háládatlan a férjem, sajnos, háládatlan. PÉNZES: Te légy hálás, Margit! De azért ő is felejteni fog! Ebben nincs pardon! (Megette) Viheted, Margit! (Az kisiet.) (Jön pizsamában, házikabátban, vörös szemekkel Szunnyay.) SZUNNYAY: Jó reggelt! PÉNZES: Jó reggelt! Csak tán nem mulatott? SZUNNYAY: De. PÉNZES: Az jutott eszembe az este, hogy hindu nyelven a szunja nullát jelentett, vagyis hát zérót, zérust. Gondolt maga már erre? SZUNNYAY: Nem, erre nem gondoltam. PÉNZES: Nem érzi, hogy a nevében valami régről jött üzenet van. ősei a nevükkel is üzennek magának, megmondják: mi a teendője .. (Ezt halkan.) 5
