Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 3. szám - KÖNYVEKRŐL - Tóth Béla: A palack szellemei
Ám ez a két könyv mégsem csupán vallomás. Krónika ez a javából. Méghozzá a változó, átalakuló Miskolc krónikája. Mi, akik nagyon sokszor láttuk Miskolcot és ráadásul szeretjük is, mi ennyire „testközelből” nem láttuk e „kamaszodó” város „pörsenéseit”. Mert eme északi nagyváros — akárhogyan is vesz- szük — de az elmúlt évtizedekben egy „kamaszkoron” ment keresztül. Ez a megfiatalodás nem ment könnyen, éppúgy volt benne jó, mint rossz is... ! Gondoljunk csak az új, de mégis jellegtelen betonkolosszusokra! (Ám ebben — sajnos — Miskolc nincs egyedül ...) Benedek Miklós mindezt látta és meg is írta ... Sokszor aggódva, sokszor megértéssel, sokszor perlekedve, de sokszor nem titkolt nosztalgiával is. (A régi Miskolc iránt.) Az átalakulás krónikájába bele tartozik az eltűnt vagy átalakult utcák, azok házai, épületei, de lakói is! Az ott élő emberek! Mert az utcák, házak, intézmények között (vagy mögött) élő személyek voltak ... Legyenek azok egyszerű hordárok, utcaseprők, cukrászok, vagyonőrök, piaci árusok, kereskedők, fuvarosok, színészek, művészek ... De országos hírű emberek is. (Mint például Salamon Béla, a híres komikus vagy Illés Béla, a neves író.) . . . Szóval mindazok, akik Miskolcon éltek vagy olykor- olykor megfordultak itt. Ugyancsak az író nagy tisztelettel és megbecsüléssel beszél régi iskolájáról (a református gimnáziumról). Hát még az iskola nagyszerű tanárairól! Ebben és sok-sok másban is, együvé kapcsolódik a régi és az új Miskolc élete. Benedek Miklós személyén keresztül... Ezt csak az tudja így megeleveníteni, aki nem csak átélte ezeket, de ízig-vé- rig „miskolci”. Az, hogy sok a cikkek között a kulturális vonatkozású? Ezen nem lehet csodálkoznunk, hiszen a szerzőnek a kultúra, a művelődés, a művészet a „szívügye”. E két könyv elsősorban azoknak szól, akik jól ismerik és szeretik is Miskolcot. (Vannak sokan!) Ám, aki úgy ment „oda” más tájakról, más vidékekről, azoknak is nagyon tanulságos átlapozni, belemélyedni, mert ez elősegíti nekik, hogy igazi „miskolcivá” váljanak. (Ezek is laknak Miskolcon, sokan!) E két könyv, amely közel 4 év alatt keletkezett, nem csoda, ha sikert aratott. A szerző predizitása, éles szeme, tömör történetei, emberközeli stílusa, vonzó emléket állított egy nagy múltú, de remélhetőleg — egy nagy jövőjű városnak ! Nincs helyünk és terünk arra, hogy sok mindent — adatszerűén megemlítsünk ... De úgy gondoljuk, „ízelítőnek” ez is elég! Mindkét könyv végét régi, miskolci fényképek egészítik ki. (Ám egy-két kép a mára is utal!) A miskolci városi tanács művelődési osztálya segítette elő e két könyv megjelenését. Csak nagyfokú elismerés illeti ezért őket. (Még a finom papír is a gondosságra utal.) Most már csak azt várjuk a szerzőtől, hogy a művelődéssel, a kultúrával, a művészettel, az lirodalommal kapcsolatos írásait is kötetbe gyűjtse össze. Reméljük, megfogadja szíves tanácsunkat. Balogh Béni A palack szelleme A Schleswig-Holstein első össztüze, Gdansk-Danzig, a Chopin-nel üzenő, bekerített Varsó, a hetek alatt végrehajtott Blitzkrieg Nyugat-Európában. a Balkán és Észak-Afrika, a Pearl Har- bor-i pörölycsapások, Sztálingrád, Don- kanyar, Kursz és Orjol, az arnheimi híd. és Monte Cassino, a két évet „csúszó” D-day és az Ardennek, a „Hood”, a „Bismarck” és az U-hajók, Peenemünde és Los Alamos, Jalta, Potsdam, Nürnberg ... Persze, hogy ismerősen csengenek a ma emberének fülében. Ez még „félmúlt” — mondjuk, és sokan tanúi lehettünk annak is, hogyan kapják a tényeket szárnyukra a legendák. Ám a történész, I. P. Taylor, nem kedveli a legendákat. Eloszlatásukért meg is tesz mindent; ezt az olvasó is bizonyíthatja, ha „A második világháború képes krónikája” című, jelentős művét lapozza. Lássunk egy beszédes példát: 1940. május 17-én, az akkor még kevéssé ismert nevű dandártábornok: Charles de Gaulle, páncélosaival kemény csapást mér a rétheli úton a német hadsereg bal szárnyára. „Ha a többi francia tábornokban is ennyi támadó tűz lett volna” — mondták ekkortájt és mondják ma is. Taylor szerint „De Gaulle-t megállították a légitámadások, még mielőtt ösz- szeütközött volna a német védelemmel” 82
